Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Boulnois, Olivier - Vajda Júlia (ford.): Van nemi identitásunk? - Ontológia és szimbolikus rend
Olivier Boulnois Van nemi identitásunk? Ontológia és szimbolikus rend Van nemi identitásunk? Vagy csak preferenciáink vannak? Relativizálni kell a nemek különbözőségét, vagy helyettesíteni a genderek különbözőségével? Ilyenek a metafizikai problémák, amelyek befolyásolják a most folyó vitát a nemek különbözőségéről, amitől erkölcsi, társadalmi, politikai dimenziók függenek. 1. TÜL A TERMÉSZETESEN ÉS A KÖZMEGEGYEZÉSEN A nemi különbözőség kérdése ma a metafizika, a szubjektivitás és a histori- cizmus kereszteződésénél helyezkedik el. Simone de Beauvoir szerint „az ember nem születik nőnek, hanem azzá lesz. Semmi biológiai, pszichikai, gazdasági sors nem határozza meg alakját, hogy felvegye a társadalomban az emberi nőstény szerepét; a civilizáció együttese az, ami kidolgozza azt a köztes terméket, ami a hím és a kasztrált között van, és nőiesség a neve. Egyedül egymás közvetítése képes megalkotni az individuumból a Másikat.”1 Beauvoir számára, aki itt a Sartre által kidolgozott szubjektivitás metafizikájához fordul, a lényegi különbség a nő és az ő „nőiessége” között az, ami a Sartre-i szubjektum, teljesen elidegenedve a más közbejöttével gyermeki életében, anyjától kezdve az egész társadalomig. Itt, mint másutt is, „nincs emberi természet”, és „a létezés megelőzi a lényeget” (Sartre, L’Existentialis- me est un humanisme). Beauvoir arra a következtetésre jut, hogy maga a gyermek tiszta szubjektivitás, alakítható, nyitott minden lehetőségre, de a más az, aki megdermeszti egy dologban: a más szemében ő mint egy létező létlény (a Sartre-i dialektika) jelenik meg. A gyermek elidegeníti „létezését egy képben, amelyet a más alkot a realitásból és az értékből” (p. 14). Egy férfiak uralta világban a nőnek tárggyá kell lennie; így ő megtanulja, hogy ne te1 Simone de Beauvoir, Le deuxiéme sexe, Paris, Gallimard, 1947, p.l.
