Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt
126 Hanna-Barbara Gerl Falkovitz NORMÁK ÉS MEGVÁLTOZTATHATÓSÁG Az ember saját maga alakításának gondolata önmagában nézve tartalmilag nem helytelen, morálisan nem gonosz. Azon furcsa tényben gyökerezik, hogy az ember - nemiségére való tekintettel is - a többi élőlény között különleges helyet foglal el. Hz a különleges hely az ember ösztönszegénységéből és a világban való „hazátlanságából” ered. Pozitív irányból: nem rendelkezik ugyan az inger-reakciók biztonságával mint az állatok, viszont szabad az ösztönöktől, szabad a világra és önmagára. A valamitől való szabadsága kockázatot jelent, a valamire való szabadság viszont az alkotó vágy fellángolását. Jelen témánkra vonatkoztatva: az állat neme adott, nem kell azt alakítania, így a természet által biztosított szexualitása mentes a szégyentől és funkciója egyértelműen az utódlást szolgálja. Az ember is rendelkezik nemiségével, de alakítania is kell azt. Nem csupán a természet biztosítja azt, hanem meghatározza a kultúra is. Szégyenérzet kötődik hozzá az esetleges csalódás miatt, ezenkívül funkcióját tekintve nem kizárólag az utódláshoz kötött. Irigarayra tekintettel nem kell a nemiségből akadályt építeni, nem szabad elbarikádozni magunkat a más-létben. A mítoszok is ismerik ezt a kísértést, Brünhilda kútjában, Csipkerózsika álmában vagy Turandot névrejtvényében: nem odaengedni a megtalálót, leküzdhetetlen akadályokat állítani elé, melyeken ha elbukik, saját életével fizet. Különösen a legrégibb mítoszok mutatják be a nemek harcát mindkét fél kárára: halálos félreértésekben, az elérhetetlen iránti gyűlölet-szeretetben; majd csak később, a mesék engedik a kapcsolatok boldog kibontakozását. A két nem létezésének kulturális „feldolgozása” nemcsak adott, hanem egyúttal szükséges is. Butlerrel ellentétben az önalakítás egy komplex kiindulási helyzetbe ágyazódik. A nemiséget kultiválni kell, de csak mint természeti normát. Kultiválni azt jelenti, hogy nem is alávetni magunkat neki, de nem is kikapcsolni. A természet és a „felülírás” megmutatkozik a nemiség két különböző céljában: a másikban való erotikus beteljesülésben és az utódlás beteljesedésében egy gyermek által, melyhez mindazonáltal két ellenkező nem szükséges. A gyermek önmaga sem „neutrum”, hanem a szerelmi aktus beteljesedéseként lép a kettős létbe.3 A kulturális feldolgozáshoz tartozik másrészt a kettősségből az egy közös világba való tekintés. Nem gyümölcsöző a nemek közötti differencia, ha a kettőségből az uralkodás és az alávetés antagonizmusa alakul ki. A nemek 3 F. Fellmann, Das Paar. Eine Erotische Rechtfertigung des Menschen, Parerga, Berlin 2005.
