Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt

Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt

127

ilyen irányú megsemmisítése sokáig ismert és kultúrtörténetileg elfogadott volt. Az ilyen nemek közötti harc levezethető az egymás nem-megértésének első, „ártatlan” lépcsőfokából. A nemiség önmagát meghaladni, transzcen- dentálni kívánja - ebben rejlik a boldogság, a „másik” megtalálása. Ahol a nemek felélik magukat az üres keresésében, ott már az „önmagából kilépés” csírája is hamis lesz. Vallásos kultúrák ismerik az egyedüllét lehetőségét, amely egy isteni „más” felé talál vonzalmat - túl a nemiségen.

MILYEN MEGOLDÁSOKTÓL ÓV A KERESZTÉNYSÉG?

Létünk szükségessége teszi, hogy minden életeseményt degradálni képes. Létezik egy rendeltetésszerű közösség, a házasság, az élvezet a szexualitásban, a frusztrált, üressé vált cölibátus, a kényszerű, bénító egyedüllét. Az Egyház, a Szentírás, melyeket ezekben a helyzetekben egyre kevésbé kérdezik, óva int a nemi fenomén megoldásul hívásától. Egy filozófiai érveket felsorakoztató tanulmány végén a kereszténységet, mint az ismeret forrását felemlegetni nem megengedett síkváltásnak tűnik. Ugyanakkor mégiscsak érdemes energiát fektetni abba, hogy végiggondoljuk a nemek eredetéről tett kijelentéseket. Mégis, mi az, amitől őrizkedni szükséges?

Legelőször is a hibás fejlődési irányok elismerésétől, másrészt a testté válás megfogalmazásától.

Valóban, a bibliai mércéhez képest három nagy (hibás) fejlődési irány létezik már az antik kortól kezdve. Az egyik a nemek istenitése, melyet mint minden más bálványimádást elutasít. A mágikus kultúrákban mindenhol favorizálták és valamiféle titkos isteni jelenlétnek tekintették az eksztatikus állapotot, így a szexuális élvezetet is: ünnepelték, imádkoztak hozzá, például a különféle termékenységi rítusokban. Mai formájában az ösztönök felelőtlen elengedésében nyilvánul meg és ezt a médiában is előszeretettel alkalmazzák, bemutatják.

Másodsorban a Szentírás elutasítja az egocentrikus élvezetkeresést, mely a másik oldalt rabszolgaként önmaga céljainak, vágyainak kielégítésére használja. Mai nyelvre fordítva ez a test (állativá) degradálását jelenti, amely a személyességet kizárja és az ösztönt szabadjára engedi.

Harmadrészt a Biblia szemben áll a nem kevésbé veszélyes, túlzott idealizmussal, amely a testet a lélektől különválasztva tekinti és a testet a léleknek teljesen alárendeli. Ebben is darabjaira „szedik” az emberi személyt, azzal a különbséggel, hogy a szellemit követendő mércének tartják. Szégyenérzetet generálnak már pusztán a test létezése miatt, a szexualitást állati dolog-