Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Henrici, Peter - Szax László (ford.): Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről
Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről 115 1. AZ EMBERI SZEMÉLY LEKÜZDHETETLEN BEHATÁROLTSÁGA Köztudott, hogy az ember behatárolt és véges lény. Mindenhol megtapasztalja határait, képességeiben, életében, az egyszerre több helyen levés lehetetlenségében és nem utolsó sorban kulturális és faji identitásában. Ezeken a véletlen határokon túl, melyek az embert, mint minden más teremtményt behatárolnak, létezik egy egészen más fajta, átléphetetlen határ, amely konstitutív módon tartozik az ember-léthez, sőt a személy-léthez. Minden emberi személy férfiként vagy nőként személy. Még különlegesebb ez a dolog, ha a személyt, mint a véges lét legmagasabb és legtökéletesebb formájaként tekintjük és éppen teljességén és önállóságán keresztül definiáljuk. A kétneműséghez kapcsolódó legtöbb megfontolás a két nem ellenkező irányú vonzódásának vizsgálatával kezdődik. A nemek kettőssége azonban ennél sokkal mélyebbre nyúlik: az ember úgynevezett metafizikai (pontosabban meta-antropológiai) mibenlétéhez kapcsolódik. Minden más határ, amelyet az ember megtapasztal, többletet vagy csökkentést okoz, bizonyos körülmények között változó. A nemi hovatartozásban azonban nincs többlet vagy csökkenés, nincs változtathatóság - leszámítva a mesterséges, erőszakos és tulajdonképpen részben fiktív sebészeti beavatkozást. Azt mondhatnánk, hogy az emberek egy bizonyos embertípushoz való tartozása épp olyan megváltoztathatatlan tény, mint a nemi hovatartozás. Az emberi típusjegyek azonban átláthatatlan sokszínűséggel keverednek és az öröklődés során megváltoznak. A kétneműség figyelemreméltó állandósággal van jelen minden embertípusnál, illetve az evolúciós fejlődés folyamán. Nem tehetünk másként, minthogy a meta-antropológikusan definiált emberi természet lényegi ismérvének tekintjük. így viszont elérkezünk ahhoz a paradoxonhoz, hogy az egy emberi természet leküzdhetetlenül ketté van választva, és egyetlen emberi individuum sem (a teológia nyelvén szólva még Jézus Krisztus sem) képes ezt a természetet a maga teljességében reprezentálni. Minden emberi személy lényegében szükségszerűen vagy férfi-személy, vagy női-személy. Ezáltal az emberi természet, vagyis az arisztotelészi- skolasztikus terminológia szerint a „species humana”, olyan, hogy benne az egyedi individuumok nem csak behatároltak a sokféle más lehetséges individuumra tekintettel, hanem mindig a lényeget illetően más az emberi lét alapvetően másik lehetősége miatt. Ilyen értelemben a férfi és nő sokszor emlegetett egyenlőségét a személyi méltóságban és az istenképiségben árnyalni szükséges. Az egy és ugyanazon személyi és vallásos méltóság fogalmazódik meg a nemiségtől függően különböző módokon a férfiaknál és a nőknél.
