Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Henrici, Peter - Szax László (ford.): Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről

116

Peter Henrid

Ennek így már sokkal mélyebb értelme van, különösen, hogy a Teremtés könyve az ember istenképiségét először férfi és nő egységében tekinti (Tér 1,27). Bizonyos, hogy a szöveg elsősorban az ember szaporodóképességét tartja szem előtt, amely által a leginkább közeledni látszik Isten teremtő erejéhez és amely csak férfi és nő egységében, közösségében adott. További értelemben viszont azt mondja, hogy a teljes Isten-hasonlatosság a két nemben egyszerre adott, nemcsak az egyikben, hiszen mindaz, amit az emberiét jelent, csak a két nem egyidejű szemléletéből látszik világosan. Arra kell tehát következtetnünk mindebből, minden emberi személy csak „részben” ember?

2. A NEMEK KÖZÖTTI KÜLÖNBÖZŐSÉG, MINT A „MÁS” FELÉ NYITÁS

Egy gyermeknek fel kell ismernie személy-létének teljes kibontakozása útján saját nemi identitását. Ezt a „másiktól” való különbözőségben fedezi fel, amikor felismeri, hogy ő mint fiú nem lány, illetve ő mint lány nem fiú. Ez a különbözőség először kívülről, a társadalmi-konvencionális „eszközök” (ruházat, viselkedés...) által kerül hozzá közel, már sokkal hamarabb azelőtt, mielőtt még a szexuális különbözőségek lényegessé kezdenének válni. A testébe „programozott” különbözőség egyre inkább leküzdhetetlennek mutatja a nemek közötti differenciát, sokkal legyőzhetetlenebbnek, mint az ennél jóval szembetűnőbb különbözőséget, mely gyermek és felnőtt között van. A gyermekek előbb-utóbb felnőtté válnak, de fiúk soha nem válhatnak anyává és lányokból sem lesznek apukák. Még később pedig a másik nemhez való vonzalom (vagy tragikus esetben ennek hiánya) határozza meg az ember életét a legmesszemenőbben.

Az ember behatároltsága férfi vagy női mivolta által végső soron egy olyan sajátossághoz vezet, amely alapvetően különbözik a többi emberi határtól. A nemi behatároltság a mindig más, a másféle nem létezéséből származik és felismerése is ebből fakad. Ez viszont azt jelenti, hogy minden emberi személy nemi identitása miatt beláthatatlanul rászorul egy önmagán kívüli valóságra, hiszen teljes identitását csak a másik nem felismerésével konstatálja. Mihelyst tudatossá válik nemi identitása, minden emberi személy konfrontálódik a transzcendencia bizonyos formájával. Rákényszerül, hogy önmagából kiindulva, de önmagán túl gondolkozzon és hogy elismerje egy valamiféle elérhetetlen más létezését. Vélhetően ebben rejtezik az emberi két- neműség alapvető filozófiai illetve meta-antropológikus értelme.

Tudatosan vagy tudattalanul, de minden emberi személy a másik nemben önmagának egy más voltát látja. Ez a más, olyannyira elérhetetlen, mint