Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Szuromi Szabolcs Anzelm: Hans Urs von Balthasar ekkleziológiai koncepciója és a hitletétemény
96 Szúromi Szabolcs Anzelm OPraem tik a kiválasztás követésében ingadozó hívőt. Ez felveti a szabadság és az engedelmesség Egyházon belüli viszonyát. A kereszténység alapigazságaival kapcsolatos és a lelkiismeret által vezérelt döntés, az emberi szabad akarat gyakorlásának része, amely meghatározza annak a mindenkori társadalmi környezetben való megjelenési formáit. Nyilvánvaló tehát, hogy a keresztény hit elfogadására, lelkiismerete ellenében, senkit sem szabad kényszeríteni, ahogy azt az egyházi tradíció alapján már az 1917-ben kihirdetetett Egyházi Törvénykönyv 1351. kánonja is megfogalmazta, majd a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis Humanae kezdetű konstitú- ciójának 2. pontja is leszögezte.25 A lelkiismeretileg elfogadott valláshoz való ragaszkodás azonban, már nem nevezhető fakultatívnak, mivel az egyúttal az elfogadott Istenbe vetett hit elutasítását is jelentené. Balthasar érveléséből, amely ezen a ponton szintén kötődik Szent Ágoston gondolatrendszeréhez, egyértelmű, hogy aki egyszer az Egyház tagjává vált és ezzel feladatot kapott az Egyházra bízott isteni küldetésben való részvételre, annak ebből fakadó joga van arra, amit ez a hivatása megkíván, de az Egyházon, vagyis a lelkiismeretileg elfogadott meghatározott vallási közösségen belül. Krisztushívőként nem lehet joga arra, ami ezzel a hivatással ellenkezik, azaz ebben az esetben a katolikus hittől való elszakadásra. Balthasar hangsúlyozza, hogy ez egyáltalán nem az evilágban való mindennapi élet lerombolását jelenti, hanem a keresztény életállapot sajátosságain keresztül kapott kegyelmek felhasználását, az evilágban betöltött feladatkör krisztusivá tételére. Sajátosan is igaz ez a házas életállapot megszentelésére.26 A teljes egészében Istennek szentelt élet és a keresztény házas élet közti különbözőségek és hasonlóságok bemutatására Balthasar Nagy Szent Bazil aszketikáról való beszédét, Aranyszájú Szent Jánosnak a Teremtés könyvéhez írt 18. homíliá- ját, Szent Ágoston Hiláriuszhoz írt levelét és Órigenész írásait használja fel. Megállapítja, hogy a keresztény házasság lényege közvetve magából a kereszt- áldozatból következik. Az Isten felé megnyilvánuló emberi szeretetnek a másik, kitüntetett formája, az isteni tökéletes szeretetnek való teljes önátadás, amely a szüzességben vagy az Istennek szentelt celibátusban valósul meg. 5. Az életállapot második felosztásának tárgykörében Balthasar a papi és a laikusi státusz elemzésével foglalkozik, valamint kitér a világi harmadrendek sajátosságaira. Jézus Krisztus utolsóvacsorai cselekménye egyedülálló a 25 Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Bologna 19783, 1002-1003. Vő. Erdő P., „Engedelmesség és szabadság az Egyházban az új Codex szerint”, Teológia 18 (1984) 34-38. 26 Balthasar, Christlicher Stand, 225.
