Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Tück, Jan-Heiner - Nagypál Szabolcs (ford.): XVI. Benedek pápa, az igazság munkatársa

Jan-Heiner Tück

XVI. Benedek pápa, az igazság munkatársa

Első nyilvános üzenetében XVI. Benedek pápa úgy beszélt magáról, mint „az Úr szőlejének egyszerű és alázatos munkásáról”. Az új pápa, XVI. Benedek szájából az ehhez hasonló szavak egyáltalán nem csupán üres szófordulatok.

Sokkal inkább az Egyház egy olyan emberének lelkúletét foglalják össze, aki egész püspöki szolgálatát az alábbi mottó alá helyezte: legyetek „az igazság munkatársai” (3Ján 8).

XVI. Benedek pápa eszménye keresztényként, papként és teológusként mindig is az volt, hogy szolgálja Jézus Krisztus fényének” kiáradását az egész világra; mégpedig „nem a saját fényének, hanem Jézus Krisztus fényének.” (XVI. Benedek pápa, Üzenet a bíborosokhoz. 2005. április 20.)

Az új pápa, XVI. Benedek, az első pápának, Szent Péter apostolnak a lépéseit követi ama mély meggyőződésben, hogy a pápaság „nem a dicsőségről szól, hanem egy olyan szolgálatról, amelyet egyszerűen és megközelíthető módon kell ellátni; Tanítónkat és Urunkat követve, Aki nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon (Mt 20,28). Ő az Utolsó Vacsorán megmosta az apostolok lábait, és megparancsolta, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek (Jn 13,13-14).” (XVI. Benedek pápa, Üzenet a bíborosokhoz. 2005. április 22.)

XVI. Benedek pápát csaknem huszonöt éves megbízatása alatt, amikor a Hittani Kongregáció elöljárójaként szolgált, a sajtó könyörtelenül úgy festette le, mint „keményvonalas konzervatívot”.

E jellemzés rajta ragadt, és látszólag mindenki egyetért, hogy ezúttal egy „Páncélbíboros” követte Szent Pétert a pápai trónon; a „jobboldal” nagy örömére, valamint a „baloldal” hasonló mértékű, de merőben ellentétes irányú csalódottsága közepette is.

Valóban igaz, hogy mint a Hittani Kongregáció elöljárója, az akkori Joseph Ratzinger bíboros a hagyományos római katolikus álláspontokat védelmezte olyan kérdésekben, amelyekben a nyugati országok nagy többsége önmagát „progresszívnek” nevezi.