Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Dolna, Bernhard - Szabados Réka (ford.): A kánai menyegző - egy zsidó esküvő?
38 Bernhard Dolna kereső szüleihez: „Miért kerestek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Jézus otthona Atyjának világa, amelyben mozog, él és van, és erre a világra irányul az első két tanítvány kérdése is. Jézus így szól hozzájuk: „Gyertek és nézzétek meg.” Ők elmentek, és látták, hol lakik, és attól a naptól kezdve vele maradtak, ez a tizedik órában történt (Jn 1,39). Az első két tanítvány meghívását követi még ugyanazon a napon Simon, János fiának meghívása, akinek ezután Péter lesz a neve. Másnap követte Jézust Fülöp és Natanael, az igaz izraelita, akiben nincs hamisság (Jn 1,47). Jézus őt a fügefa alatt ismerte fel, mint a Tórában jártas írástudót. Neki adja Jézus az Izrael nevet, amit Jákob egy angyaltól kapott (Istenszülő, Tér 32, 25-29). Egy igazi istenkereső hamisság nélkül. Őrá is vonatkozik a Jákobnak tett ígéret beteljesülése: „Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki... Benned és utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége... Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam” (Tér 28,12-17). Ez az ígéret magához Jézushoz kapcsolódik és beteljesülését Natanaelnek hirdeti az írás: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszáll- nak az Emberfia fölött” (Jn 1,51). Natanael itt Izrael azon szenvedélyes istenkeresőit jelképezi, akiknek vágya Jákob állítását fejezi ki: „Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz” (Tér 32,27).A szeretet erejével, amely az Isten és az ő áldása utáni vágyból fakad, győzi le Jákob az angyalt és ezután Izrael lesz a neve és áldásban részesül. Az élő Isten utáni vággyal kutatja Natanael az írásokat, hogy felismerje azt, aki hirtelen előtte áll és felismeri őt, ahogyan őt eddig még senki fel nem ismerte. Ennek hatására szívéből vallomás tör fel: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya” (Jn 1,49). Ezek a meghívottak, Jézustól megszólítva, kezdik felismerni őt, és követői lesznek a Jordántól Kána felé vezető úton. AZ ÚT KÁNA FELÉ - EGY ÚT A HITHEZ A józan számítás mellett, amely szerint a Jordántól Kánába kb. háromnapi járás (gyalog) szükséges, állnak a meghívástörténetek az előző két napon. Ezek a történetek teológiai összefüggésben állnak a harmadik nappal, a kánai menyegzővel, amely ezzel a kijelentéssel zárul: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). A történet a tanítványok Jézusba vetett hitére mutat rá. Nyilvánvalóan dicsősége kinyilatkoztatásához szüksége
