Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Rebic, Adalbert - Török József (ford.): A borrá változott víz: a kánai menyegző mint jel
A borrá változott víz 33 alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort” (Jn 2,10-11). A különbség a vőlegény által „mostanáig” tartogatott jó bor és az „először” felszolgált „alábbvaló” bor között rendkívül hangsúlyos. Ugyanerre lehet következtetni a jó bor ismeretlen eredetéből. A násznagy „nem tudta, honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták” (Jn 2,9). A jó bor a rituális tisztálkodáshoz tartott vízből származott, amivel étkezés előtt éltek a zsidók. Nem közönséges vízről van szó, hanem rituális rendeltetésű vízről, amely megtisztításra, pontosabban tisztálkodásra, a vendégek kezeinek megmosására szolgált (lásd Mt 7,2-5; 15,2; Lk 11,38-39). Ebben az összefüggésben a víz a zsidó vallást szimbolizálja. János hangsúlyozni akaija, hogy a régi üdvrend a szemük láttára fejeződik be, és egy új kezdődik. A törvényt (héberül torah) az Ószövetségben Mózesen keresztül kaptuk, az igazság és a kegyelem (héberül hesed ve’emet) Jézustól származik (Jn 1,17). Keresztelő Szent János vízzel keresztelt, de Jézus a Szentlélekkel keresztel (Jn 1,33). János kinyilvánítja, hogy pontosan Jézus az, aki képes megtisztítani az embert a lelki tisztátalanságtól. Jézus az élet és az élet teremtője. Ő az Újszövetség kegyelme. „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14). A következő szakaszban, a 3. fejezetben az evangélista János újból Keresztelő Szent Jánosnak Jézusról tett tanúságára hivatkozik, amikor azt a vitát említi, amely Keresztelő János tanítványai és egy zsidó között zajlott a tisztulási rítusról. János így válaszolt: »Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. ... Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti. ... Aki hisz a Fiúban, örökké él«” (Jn 3,27-36). Ugyanebben a vonatkozásban János Jézust „új templomnak” mondja, hogy megkülönböztesse Jeruzsálem történelmi templomától3 * * (Jn 2,19-22). Ezekben a szövegrészietekben az evangélista Jézusról úgy beszél, mint aki megköti az emberekkel az Újszövetséget - ami lényegileg különbözik az Ószövetségtől és azt csodálatos gazdagsággal túlhaladja - a halálában („Még nem jött el az én órám”. Jn 2,4). Jézusnak a kánai menyegzőn tett csodája jel, ami az új üdvrendre , annak misztériumára utal. A „harmadnap” kifejezés (Jn 2,1) szintén az Újszövetség megkötésére utal?6 A háttér az Ószövetség megkötése a Sinai hegyen: „Az Úr így szólt Mó3 Lásd F. Genuyt, „Les noces de Cana et la purification du temple: Analyse du chapitre 2 de l’évangile de Jean”, Sémiotique et Bible 31 (1983) 14-33. 6 Lásd V. Parkin, „On the Third Day there was a Marriage in Cana of Galilee (Joh 2,1)”, Irish Biblical Studies 3 (1981) 134-144; P. Trudinge, „Ont he Third Day there was a Wedding at Cana: Reflections on St.John 2,1-12”, Downside Review 104 (1986) 41-43.
