Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gourgues, Michel - Török József (ford.): "Kinyilatkoztatta dicsőségét": Az immanens és a transzcendens találkozása János evangéliuma 2,1-11-ben

28

Michel Gourgues

emberek megállapíthatják, hogy a vakon született meggyógyult. Ez is felszíni jelenség, semmi helyet nem enged a hit iránti kérdésnek. Az emberek megállapítják a tényt, de nem kérdeznek rá sem az okára, sem annak személyére, aki a csodát véghezvitte. Ebben az esetben a násznagy nem tudja — a vőlegény sem, akinek szemrehányást tesz -, hogy a víz borrá változott, s ez Jézus csodatételének gyümölcse. Egyedül a szolgák tudják, akik viszont hallgatnak. Ez a jelenet tehát teljesen emberi szinten marad. A III. rész tehát az I. részhez csatlakozik, amelyben Jézus anyjának kérése ugyanilyen szinten maradt a kezdetnél.

A jelenet a násznagy csodálkozása és megelégedettsége mellett azt is láttatja, Jézus közbejötté miként haladja messze túl a legegyszerűbb emberi várakozásokat. Az ő közbelépésének köszönhetően a nászlakoma folytatódik annak rendje és módja szerint. Jézus tehát az anyja által kért legelemibb igényt elégítette ki, amint azt a gyógyítás (5. és 9.f.), élelemszaporítás (6.f.) és életre támasztás (ll.f.) esetében is tette. A következő jelenet majd megmutatja, hogyjézus beavatkozásának a hit és a láthatatlan rendjében valójában más mélysége van. A felszíni hatás, ami egyedül látható és felfogható, értékes és a maga terén a beteljesedésre irányítja a figyelmet, amint az elemzettjelenet bizonyítja.

„Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.’’ Talán szimbolikus módon ezt a 6. versben említett kőkorsókhoz is lehet kötni. Ha ugyanis a jó bor, a zsidók tisztálkodásra használt vizével ellentétben a kinyilatkoztatás eme szakaszában, amely Jézus küldetésébe torkoll, Isten ajándékát jelenti, a heósz arti („mostanáig”) utalhat a menyegzőt megelőző eseményekre, vagyis áttételesen Isten útjainak előző kanyaraira-szakaszaira. Ebben az esetben János evangélista más, hasonló megjegyzéseire lehet utalni, amelyekben Jézus újdonságát hangsúlyozza, szembeállítva azzal, ami előzőleg volt. Vegyük például a 8. fejezetet, ahol Jézus kifejezetten megerősíti, hogy Ábrahám örült, amiért megláthatja az ő napját (8,56). Vagy negatív megközelítésben: „akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, nem is hallgattak rájuk a juhok” (10,8).