Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gourgues, Michel - Török József (ford.): "Kinyilatkoztatta dicsőségét": Az immanens és a transzcendens találkozása János evangéliuma 2,1-11-ben
22 Michel Gourgues célja és jelentése. Ennek az elbeszélésnek az elemzése ezen túlmenően lehetővé teszi annak a váltakozásnak a megtapasztalását, ami az események felszíne és mélye között létezik. A. Felszín (2,3-5): a várakozás szintje B. Mélység (2,6-8): a közbelépés szintje C. Felszín (2,9-10): az észlelt események szintje D. Mélység (2,11): a nem észlelt események szintje. BEVEZETÉS (2,1-2): AZ ADOTT KÖRÜLMÉNYEK „Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.”2 A kezdeti körülmények együttese így lett följegyezve: az idő (harmadnap), a cselekmény (menyegző), a hely (Kána), és a személyek (Jézus anyja, maga Jézus és tanítványai). Első látásra mindössze a tények egyszerű felsorolása történt. Valójában, ha közelebbről szemléljük, közülük három mélyebb jelentéssel, lelki tartalommal rendelkezik. A „harmadnap” önmagában csak az idő pontos jelzésére szolgál. Ámde, már e szinten is az időbeli dolgok szélesebb, tágabb csoportjára utal. A kezdéskor úgy jelentkezik az esemény, mint egy részlet, amit hozzá kell csatolni az előzményekhez. Tehát időrendben vissza kell menni az 1,29-hez: „másnap” (ami a második nap), később megismételve az 1,35-ben: „másnap” (ami a harmadik nap), majd újból az 1,43-ban („másnap” = negyedik nap). Márpedig, ha János 2,1-ben a „harmadnapot” a „három nappal azután” értelmében kell venni, a kánai menyegző egy hétig tartott, amelynek főbb részeit az evangélista igyekszik gondosan rögzíteni. Ez az, ami időbeli, teológiai valóságba torkoll. János elbeszélésében az időrendi utalások lelki változás állomásai, ami nem más, mint Jézus fölfedezése és elismerése előbb Keresztelő Szent János, majd az első tanítványok által. János kijelentése - „Az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (1,29) - után öt tanítvány, közülük négy nevesített,3 kezdi követni Jézust, napról napra, elismervén őt Messiásnak (1,41), 2 A fordítás a Szent István Társulat által 2005-ben közreadott Biblia szövege. 3 András (1,40), Simon Péter (1,40-41), Fülöp (1,43), Natánael (1,45).
