Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Cordes, Paul Josef - Szax László (ford.): Don Luigi Giussani: az újraevangelizálás egyik főszereplője
Don Luigi Giussani 181 ni és újfajta lelkiséget honosítottak meg, új visszhangot adtak az Evangélium szavának. Sikerült nekik az egzisztenciális kérdések és teológiai válaszok közötti kölcsönösséget figyelembe venni. Különösen most kell felmutatni, hogy Isten megváltó szava fontos az emberek számára. Az „alany felé fordulás” évszázadai után a hit hirdetőjének már nincs más választása, el kell fogadnia a hallgatót önértelmezésével és tényleges kérdéseivel együtt. Csak az éri el az ember üdvösségigényét és üdvösség iránti fogékonyságát, aki a bibliai üzenetet az emberek életébe helyezi és annak összefüggéseiben magyarázza. így hát a „vallást” nem használják az emberi problémák megoldására, az önmegváltás megkísérlésére. Don Giussani számára érintetlen marad, hogy a kinyilatkoztatás megelőzi az emberi létet és nyugtalanságot. A kinyilatkoztatással az ember eseményként találkozik. A kereső Istentől kapja, amikor megérzi, hogy Vele találkozott. Az üdvösségesemény megragadja az embert, aki nem képes arra, hogy azt gondolat útján megértse, felfogja. Ahhoz, hogy létének kérdésére választ kapjon, szükséges egy ilyen esemény általi meg- érintettség. Ettől válik misztikussá. Később szükséges, hogy a teológia mindezt kibontsa, hogy választ tudjon arra adni, ami az érintetteket nyugtalanítja. KANONIKUS ELISMERÉS A „Communio e Liberazione” egyházjogi elismeréséig sok veszélyes nehézséggel, zsákutcával kellett megküzdeni. Ugyanakkor Don Giussani sosem kételkedett, mert bízott abban a kompetenciában, mellyel a II. Vatikáni Zsinat megbízza a lelkipásztorokat a lelkek megkülönböztetésére. A közösség összeérésének időszaka kényelmes sétálásnak nem volt éppen nevezhető. Nekem lehetőségem nyílt arra, hogy közelről is lássam és segítsem ezt a fáradságos küzdelmet. így vált világossá számomra, hogy mennyire alkalmas a közösség az Evangélium és az élő kereszténység közvetítésére. Először 1980 szeptemberében találkoztam velük, Rocco di Papában egy általuk szervezett nemzetközi konferencián, melynek címe „Mozgalmak az Egyházban” volt. Akkor még senkit sem ismertem személyesen az ott jelenlévők közül. Ezeknek a fiatal tagoknak a dinamikája, öröme azonban megérintett. Meggyőzött apostoli lelkületűk és Krisztushoz való elkötelezettségük. Szerfelett hálás voltam, hogy valami teljesen újat és sokat ígérőt fedezhettem fel, ami nagy reményeket keltett bennem. Ehhez jött még később az, amit a Centro San Lorenzóban, Rómában éltem át velük kapcsolatban. A centrumot a Via della Conciliazione közelében nyitottuk meg, hogy helyet biztosítson beszélgetésekre, találkozókra. Fiatal külföldi zarándokok ugyanis többször
