Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Figura, Michael - Sax László (ford.): Jézus órája János evangéliumában
16 Michael Figura amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszát tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” A holtak feltámadásának órája, az Istenfiú hangja meghallásának órája, amely - mint Lázár feltámasztásakor - előhívja a holtakat a sírjukból (vö. 11,43). Jézus itt arról beszél, hogy nem önmagától, önmagából cselekszik, hanem hogy egységben van a Mennyei Atyával. Ezt a kijelentést egy béna meggyógyításakor tette, Jeruzsálemben, a sahhat, azaz szombat napján. Életre hívás és ítélkezés az a két dolog, amit Isten a zsidó felfogás szerint sabhat napján is megtesz. Pontosan ezeket viszi végbe Jézus is, egységben az Atyával. Döntő fontosságú továbbvitele a zsidó gondolatvilágnak abban áll, hogy a jézusi hit már most az örök életet közvetíti és a hívő nem kerül az ítélőszék elé. Mélyebben szemlélve az élet kenyeréről szóló példabeszédet (Jn 6), kiderül, hogy az idők végezetén a holtak feltámasztása a jézusi hit választásának erejénél fogva csak átmenetet jelent a halál és az örök élet között. Jézus az élet kenyere és mindenkinek életet ajándékoz, aki benne hisz: „De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (v. 54). Jézus és Márta párbeszédében Lázár feltámasztásáról eléri csúcspontját a negyedik evangélista örök életről és a holtak feltámasztásáról alkotott felfogása. Jézus válasza Mártának fenséges: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” (11,25-26).
