Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Figura, Michael - Sax László (ford.): Jézus órája János evangéliumában
Jézus órája János evangéliumában 17 János nyelvezetére jellemző, hogy amikor Jézus órájáról beszél, akkor a beteljesedés óráját gondolja. Ez az óra még a Kánai menyegző idején nem érkezett el. Ezért válaszol Jézus anyjának egy máig talányos mondattal: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” (2,4). A jánosi evangélium számára akkor jön el Jézus órája, amikor az emberfiát felemelik és megdicsőítik. Ez az óra Jézus jeruzsálemi bevonulásával kezdődik (vö. 12,23.32.34; 17,1). Mindkét fogalom, „felemeltetés” ( hypszoun) és „megdicsőítés” (doxazein) emlékeztet Deuteroizajás negyedik, Isten szolgájáról szóló versére, melynek a Septuagintában olvasható görög fordítása így kezdődik: „íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik (hypszotheszetai), magasztos és igen fenséges lesz (doxasztheszetai)” (íz 52,13). Az emberfia jövendő felemeltetése, mely az evangéliumban több helyen az „Isten szolgája” helyére lép, nyilvánvalóan kettős jelentéssel bír: egyrészt Jézus felemeltetését jelenti a kereszten, másrészt az Atyjához való felemelést és egyetemes megváltóvá való válását (vö. 12,320- A kereszten való felemeltetés és az Atyához való felemeltetés az Atyához való átmenet (metabaszisz) órájának tartalma: „A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.” (13,1). Még ha Jézus feltámadása nem is kerül itt direkt módon megemlítésre, mégis szervesen kapcsolódik Jézus órájához, melyben halál, feltámadás és mennybemenetel egységet alkot. Jézus ezért mondhatja a feltámadás napján Mária Magdolnának az Atyához való felmeneteléről a következő szavakat: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (20,17). János evangéliumában Jézus órája átfogja halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a Lélek elküldését, tehát a krisztusi titok legfontosabb elemeit. Jézus hazamenetele egyúttal az ítélkezésre érkezés újraélj öve telének órája is. Jézus az előtte álló halál tudatában utolsó nyilvános beszédében, Jeruzsálemben így szól: „ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét” (12,31). Az ítélkezés az egyén Jézus Krisztushoz való viszonyára vonatkozik. A Nikodémussal történt esti beszélgetés után Jézus azt mondja, hogy az ember végső sorsa az őhozzá való viszonyban dől el: „Mert nem azért küldte az Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében” (3,17-18).
