Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Marsaux, Jacky - Török József (ford.): Sportolás és lelki élet

Sportolás és lelki élet 155 AZ ATLETIZÁLÁS ÉS A KERESZTÉNY ASZKÉZIS NÉHÁNY ELEME Az elmúlt évek során fölhalmozott tapasztalatok között rendet csinálva, a sport és a spiritualitás-lelkiség közös pontjainak listája lassan mind hosszabbá vált.6 Ha azok nem is érnek föl egy „tízparancsolat” értékével, sem egy összeha­sonlító teszt szigorúságával, mégis tíz pontban sorolható bölcsességek, me­lyeken az atléták és a lelki fejlődésre törekvők egyaránt osztozhatnak. 1. Az akarat megedzése. Ha igaz az, hogy az embernek öröme telhet a futás­ban, és ebben az örömben számos futó osztozik szép időben, a haladó moz­gás az akarat közbeléptével jön létre. A közvetlen élményekre-benyomások- ra hagyatkozás nem vezet messze. A hosszútávfutónak szembesülnie kell a hideggel és az esővel, hogy az előre megtervezett, minőségi edzést folytatni tudja. Az akaratnak ez az erőfeszítése a keresztény lelkiség egyik összetevő­jére emlékeztet. Például Henri Caffarel atya az ima-pedagógiájában hangoz­tatja az „akarom” elsődleges szerepét az „úgy érzem”, illetve „úgy gondolom”7 magatartásformákkal szemben (így korszerűsítve Szent Ignác gondolatát: „amit akarok, arra vágyakozom”). A sportban éppen úgy, mint a lelkiség te­rületén megtapasztaljuk az akaratlagos állásfoglalás jótékony hatását a köz­vetlen kényelemérzet keresésével szemben. Az állhatatosság a siker kulcsa. 2. Táplálkozási mód - diéta. Az atléta és az aszkéta egyaránt uralkodnak az ét­vágyukon, igaz, különböző megfontolásból és célból. A táplálkozást a maga helyére kell tenni: egyszerűen eszköz. Az orvosi és dietetikus ismeretek alapját képezik az erőkifejtéshez alkalmazott diétának, amelyben semmi kü­lönleges nincs, legföljebb a gyümölcsök és a friss zöldségek előnyben része­sítése és az egészségre ártalmas dolgok, ételek-italok kerülése. Ez az étkezési rend leggyakrabban az ínyencségekről való lemondást jelenti, kivéve néhány ünnepi alkalmat, amikor azok még inkább ízlenek. Még ha ez távol is van a szerzetesi szigorúságtól, az ilyen visszafogottság a táplálkozás terén az iga­6 Michel Foucault a keresztény aszkézissel szembesíti az ön-építést. Szerinte az áldozatválla­lás az önmegsemmisítésig mehet. Lásd M. Foucault, L’Herméneutique du sujet. Cours au College de France 1981-1982, Gallimard-Seuil, Paris 2001, 301-314. Újabban Guy Stroumsa kimutatta az ilyen elemzés elégtelenségét, amely az etikai dimenziót és az új önértelmezést a születő keresz­ténységnél figyelmen kívül hagyja. Lásd G. Stroumsa, La Fin du sacrifice. Les mutations religieuses de l’Antiquité tardive, Odile Jacob, Paris 2005, 33-60. Az aszkézis egy hiábavaló ön-kereséssé fa­julhat vagy hozzájárulhat a belső szabadság és egyensúly eléréséhez. 7 Henri Caffarel, Presence á Dieu, Feu Nouveau, Paris 1970, 36-40; Cinq soirées sur la priére intérieure, Feu Nouveau, Paris 1980, 32-34.

Next

/
Thumbnails
Contents