Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Marsaux, Jacky - Török József (ford.): Sportolás és lelki élet
154 Jacky Marsaux a külsőségen (Vextérieur) keresztül, vagyis bizonyos fizikai fegyelem árán jut el az ember. Nem tudunk elvonatkoztatni a testtől, legalábbis annyiban, amennyiben megmaradunk a keresztény keretek között. Sportolók, például bizonyos kerékpárosok arról beszélnek, hogy versenyzés közben milyen jó érzés fogta el őket, miként örvendeztek ennek. A távfutók tapasztalata ettől igencsak különbözik. Egy hosszú távolság próbatételekor az első kilométerek által keltett benyomások leggyakrabban megtévesztők. A túl gyors indulás tönkre teheti a futás végét, sőt megakadályozhatja a célba érést. Az ilyen próbatétel megköveteli az érzések, benyomások szigorú ellenőrzését, nevezetesen az első kilométerek okozta eufóriát. Ellenkezőleg, közülünk többen rekordot állítottak föl, akiknek az indulása fáradságos volt, és a futás közepén mintha kiüresedtek volna. A futás megtapasztalása itt csatlakozik a keresztény aszkézis élményéhez, amelyik szintén gyanakvással tekint az érzésekre, benyomásokra és a szenvedés kultuszára, eltúlzására. Bizonyos maratoni futók számára három- vagy négyórányi futás szenvedést jelent, mintha a szenvedés a siker szinonimája lenne. Az atlétizmusban vállalt aszkézis megdöbbentően hasonlít a keresztény aszkézishez. A siker nem az érzésekből vagy a szenvedésből származik, hanem az ésszerű erőfeszítésből. Mindenki fejlődése bizonyos tárgyiasulá- son ( objectivation) keresztül történik. Ez utóbbi megadja a mérték technikai eszközét. Közülük a kronométer a leghasznosabb, segít az erőkifejtés szabályozásában. Egy másik „aszketikus” eszköz kiegészíti: az edzés terve és a verseny terve. Egyik is, másik is időközöket rendel az optimális futás érdekében. A siker valójában inkább az ésszerűségen és nem az érzéseken-élmé- nyeken múlik. Ilyen az érvényben lévő fegyelem a hosszútávfutóknál, különösen a maratoni futás próbatételekor. Vagyis az ember a távolsághoz és a futás különböző szakaszaihoz alkalmazott sebességgel fusson. A fegyelmet a tapasztaltabb csapattársak között, csoportban lehet elsajátítani, vagy, ami a legjobb eset, kvalifikált edző mellett. A megmérettetés, a verseny párban jár a szakértelemmel. (Magyarul visszaadhatatlan a competition, competence szópár! A fordító megjegyzése.) Ez nem csak szójáték. A „szabály, fegyelem, próbatétel” a hosszútávfutás szavai, és közel állnak a legsajátosabban aszketikus, vallási kifejezésekhez. A sportolás nem mindenkit vezet el lelki jellegű megtapasztaláshoz. Mégis, anélkül hogy általánosítanék, vagy naivul az egybeesést erőltetném, szeretnék fölidézni néhány párhuzamot.5 5 Henri Caffarel atya, az imádság nagy apostola, tanítója nagy szerepet tulajdonított a testtartásnak az imádság alatt. Ezért lelkigyakorlatain a testgyakorlatok is helyet kaptak.
