Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Vloet, Johan van der - Szax László (ford.): Vallás és nevelés: védőbeszéd az iskolai vallásos nevelés mellett
126 Johan Van der Vloet a vallásos nevelés problémája arra korlátozódik, hogy az egyházak megszerezzék annak jogát, hogy az iskolákban egyáltalán felkínálhassák a hitoktatás lehetőségét. Innen nézve érthető, hogy például a muzulmán lakosság egy része ezekben az országokban miért akarja maga megszervezni gyermekei oktatását. Az iszlám országokban az iskolai élet szinte teljesen vallási nevelésből áll. Az iszlám a vallási semlegesség kérdését olyan formában testesíti meg, mely jelen korunk egyházaktól régóta elszakadt társadalma felé provokációnak hat. 3. LÉTEZIK-E ÜJ ELGONDOLÁS A VALLÁSOS NEVELÉS SZÁMÁRA? Teljesen jogos feltenni a kérdést, hogy Európa iskolái (kivéve az iszlám iskolákat) nem léptek-e már régen rá arra az útra, mely többé-kevésbé a passzív pluralitás kialakulásához vezet. Egy ilyen feltételezés egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen az aktuális kultúra iránya éppen errefelé látszik mutatni. Tagadhatatlanul megfigyelhető a vallásossághoz való visszatérés, melyet azonban az individualizmus és egyfajta „privát karakter” jellemez, sőt még inkább a laicizmus, mely kizárja a vallás bárminemű ráhatását a politikai és a társadalmi életre, illetve az identitás krízise, mely az összes fele- kezethez kötődő oktatást átjárja. A felekezeti iskolák továbbra is fent kívánnak maradni, a saját vallási identitás kialakítása továbbra is egy olyan kívánság, mely a híveket lelkesíti. A következő évtizedek azonban az ilyen jellegű nevelés-oktatás zsugorodását láttatják. Mi tehát a teendőnk egy ilyen helyzetben? Milyen szerepet kapnak ebben a változó helyzetben a nagy vallások, különösen a kereszténység, egészen speciálisan a Katolikus Egyház? Úgy vélem, prófétai feladat áll előttünk, melynek kettő dologra kell koncentrálnia: az egyik az, hogy gondolkozásra ösztönözzük magunkat, a másik, hogy próbáljuk megteremteni az aktív pluralitás szellemét. Teljesen váratlan támogatást kapunk ehhez a pszichológiától és azoktól a férfiaktól és nőktől, akiknek céljuk, hogy a mai társadalmat emberibbé formálják. A javaslatom az, hogy kezdeményezzünk párbeszédet a nem felekezeti oktatás világában. A szándékunk egyúttal lehetővé teszi majd, hogy kijelentéseket tegyünk a katolikus iskolák jövőjéről. A vallásosság visszatérése is egyértelműen mutatja, hogy az ember egy olyan teremtmény, mely fogékony vallásos érzelmekre és a spirituális irány- mutatásra. Tudatosan választottuk a „fogékony” szót, mert az ember vallási fogékonyságának feltételezése bizonyos veszélyt rejt magában. Antoine Vergüte meglehetősen hevesen azt állította, hogy a vallást nem lehet egyszerűen
