Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Vloet, Johan van der - Szax László (ford.): Vallás és nevelés: védőbeszéd az iskolai vallásos nevelés mellett
Vallás és nevelés 123 nem az a kérdés, hogy egy iskolában egy bizonyos vallást tanítanak-e, vagy sem. Lejjebb majd látni fogjuk, hogy a hitoktatás témája nem jelentéktelen. A vallásos nevelés legfontosabb feladata mindazonáltal abban áll, hogy az egyén és az emberiség vallási és spirituális kérdéseit a pedagógiai folyamatban komolyan vegye. Ennek az a következménye, hogy ezen a területen egyetlen iskola sem maradhat semleges. A semlegesség lehetetlensége vallási téren természetesen nem azt jelenti, hogy minden egyes iskolát kötelezni kéne arra, hogy katolikus, muzulmán, humanista vagy new-age orientált intézményként jelenjenek meg. Sokkal inkább szükséges, hogy az iskola elismerje, hogy a vallásos lelkűiét és a vallási élet elengedhetetlenül az ember lényegéhez tartozik. Csak ez a felismerés teszi lehetővé, hogy a hitoktatás vagy a vallás oktatása meglelje igazi helyét az oktatásban. 2. A VALLÁSOSSÁG VISSZATÉRÉSE AZ ISKOLÁBA Még a legmeggyőződésesebb ateistának is el kell ismernie, hogy a vallási és spirituális helyzet az utóbbi években világszerte drámaian megváltozott. Visszatér egyfajta vallási öntudat. Mialatt ez az Egyesült Államokban látványosan zajlik, Európa e tekintetben inkább kivételt jelent. Mindazonáltal az utóbbi években, különösen a városokban, a vallásnak és a spiritualitásnak egyfajta újrafelfedezése figyelhető meg. Számos író foglalt már állást ebben a kérdésben. Ez a váratlan újrafelfedezés nem létezne egy bizonyos ambigui- tás, kétértelműség nélkül. Az Európai Alkotmányba kerülő „Isten” és „keresztény” szavak körül kialakult viták megmutatták, hogy a vallásosság kifejeződését a legtöbb esetben az érzelmek, az ország történelme és kultúrája és az uralkodó vallás befolyásolják. Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy - legalábbis néhány országában az öreg kontinensnek - a vallást veszélyként értékelik a demokráciára nézve. Tagadhatatlan, hogy az iszlám és a kereszténység bizonyos fundamentalista áramlatai befolyásolták a valláshoz és a vallásnak a politikában betöltött szerepéhez való hozzáállást. Egyúttal a vallásosság teljesen nyilvánvalóan visszatérőben van. A racionalizmus és a materializmus ideje után a Nyugat újra felfedezte humanitásának szinte teljesen beárnyékolt dimenzióját, vagyis a spiritualitásra való törekvést. Ezt a spirituális vágyódást az egyén törekvéseként magyarázzák, mely sok esetben a vigasz és a lelki segítség igényéből származik. A kezdődő XXI. század embere bizonyos szempontból „szükségből” vallásos: szüksége van egy olyan térre, melyben a gazdaság és a verseny könyörtelen világa és a globalizáció szabályai nem léteznek.
