Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Vloet, Johan van der - Szax László (ford.): Vallás és nevelés: védőbeszéd az iskolai vallásos nevelés mellett
124 Johan Van der VIoet A 80-as években ezt a szerepet még a szexualitástól tudta átvenni, de manapság az a benyomásunk, hogy a teljesítmény és a rugalmasság azonos törvényei erre a fontos területre is befészkelték magukat. így lehet, hogy az ultramodern ember éppen a szexualitás tekintetében egy bizonyos csalódottságot él át, a mennyországot kapta ígéretbe, de az oly hőn áhított belépést az Édenbe mégsem nyerte el. Lehetséges, hogy a vallás vagy még inkább a vallásosság az ember segítségére legyen a boldogság keresésében? Ismeretes, hogy a vallásosság visszatérését egyesek „még sohasem volt” paradoxonnal jelölik: az egyházak ugyanis nem „profitálnak” belőle! A vallásosság egy személyes, vagy pontosabban egy személyre szabott formát kezd felvenni. Ez az ellentmondás végigvonul azon a vitán is, mely az oktatásban megjelenő vallásos nevelésről alakult ki. A vallásosság ilyenfajta visszatéréséről leírtak segíthetnek megérteni, hogy miért nem beszélhetünk egyszerűen a megszokott vallások visszatéréséről az iskolákba. Ebből származik a hittan, mint tantárgy körül kialakult számos vita, amely jelenleg Franciaországban is zajlik. Ida el is ismerik, hogy szükséges némi ismeret vallási kérdésekben és a különböző vallásokról, akkor is rendkívül nehéz lesz a nem gyülekezeti iskolákban a vallás és a spiri- tualitás számára a szükséges teret biztosítani. Az egyházak természetesen azon igyekeznek, hogy a valláshoz és spiritualitáshoz való kapcsolat iránt újraéledő szükségleteket a maguk számára hasznosítsák. Ha azonban figyelembe vesszük a már említett többértelműséget és ambiguitást, akkor a nagy vallásoknak egyáltalán nincs okuk az örömre. Az iskolák „visszahódításá- nak” veszélye az egyházak részéről igen csekély. Az iskoláknak a maguk részéről még más nehézségekkel is meg kell küzdeniük. Ha végigtekintünk a vallási nevelés jelenlegi állapotán Európa iskoláiban, úgy inkább egy megosztott helyzetet látunk. Alapvetően két, egymással szembenálló irányzat létezik. Egyrészről ott van a vallásos nevelés hangtalan eltűnése. Valóban, Európa legtöbb iskolája pluralisztikusán orientált intézményként értelmezi önmagát. Ez a pluralitás sok esetben elég hiányosan van meghatározva. Különböző mértékben nyilvánulhat meg és két pólus között mozog. Az egyik a passzív pluralitás, mely egyszerűen csak tolerálja azt a tényt, hogy különböző vélemények léteznek, a másik az aktív pluralitás, mely azon fáradozik, hogy párbeszédet létesítsen a különböző gondolatmodellek és értékrendek között, hogy fejlessze saját identitását. Tartanunk kell attól, hogy a legtöbb, úgynevezett pluralisztikus iskola, a vallási sokszínűséghez passzívan áll hozzá. Véleményem szerint a semlegességet sokszor összekeverik a passzív pluralitással. Már láttuk, hogy ezen a területen semlegesség nem létezik. A passzív pluralitás problémája abban
