Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Török József: A képtisztelet történetének fontosabb állomásai

A KEPTISZTELET TORTENETE

55

alkotása, ennek ellenére a kutatók a benne foglaltakat hitelesnek fogadják el. A kőfaragók a napisten szekerét mint díszítőmotívumot elkészítették, ám Asclepius bálványszobrának kifaragását megtagadták, ezért lettek vértanúk. A csekély számú források az első három évszázad során a keresztények távolságtartásáról tanúskodnak a képek tiszteletével kapcsolatban. Minu- tius Felix kijelentése jellemzi ezt az állásfoglalást: „Istent megmutatandó milyen képet készíthetnék, amikor maga az ember Isten képmása?”7 A keresztény hívek állásfoglalását tovább erősítette a szinkretista gnosztikusok magatartása, akik Szent Ire- neus szerint Krisztus festett arcmását - melyet szerintük Pilátus készített - megkoszorúzták és a görög filozófusok - Püthago- rasz, Platón, Arisztotelész - arcképeinek sorába tették és azokkal együtt tisztelték.8 A keresztények által helytelenitett szokás több évszázadon át tartó gyakorlat lehetett, mert Szent Ágoston az eretnekségekről értekezve beszél egy bizonyos Marcelli- náról, aki Püthagorasz és Homérosz, valamint Jézus képei előtt tömjént égetett tisztelete jeléül.9

Caesareai Euszebiosz Egyháztörténetében megemlít egy rézből készített kétalakos szobrot, ami Paneaszban állt és Jézust meg a meggyógyított vérfolyásos asszonyt ábrázolta, majd szenvtelenül hozzáfűzi: „Semmi csodálatos sincs abban, hogy így tettek azok az egykori pogányok, akik megtapasztalták Üdvözítőnk jótéteményeit, amikor ismertük apostolainak, Pálnak és Péternek, és magának Krisztusnak színek által, táblákon megőrzött képeit is.”10

7 Minutius Felix Octavius 32. In: PL 3, 339 a.

8 Irenaeus Adversus haereses 25.6. In: PG 7, 685 b.

9 Aureuus Augustinus: De haeresibus 7. In: PL 42. 27 b.

10 Euszebiosz Egyháztörténete VII 18 2-4. Ford.: Baán István. Bp., 1983. 317.