Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Török József: A képtisztelet történetének fontosabb állomásai
56 TOROK József Szent Jeromos egyik levelében fönnmaradt Ciprusi Epifá- nesz esete, aki Béthel templomában egy szövetre festett arcképet a Szentírás tekintélyét védendő széthasított, kiváltva e tettével a helyiek méltatlankodását.11 Mindebből azonban nem lehet a keresztények egyetemlegesen elutasító állásfoglalására következtetni; az ókeresztény freskók, mozaikok számtalan ellenpéldával szolgálnak. Inkább a keresztények ellentmondástól sem mentes gondolkodásmódját kell meglátni, szívesebben ábrázoltak szimbólumokat, vagy ószövetségi előképeket a keresztény hit misztériumainak megjelenítésekor, s ezeket nem illették kultikus tisztelettel.11 12 A szír keresztényektől terjedt el a keleti egyházakban az antik művészetből táplálkozó festett, kisebb-nagyobb táblaképek, az ikonok alkalmazása a közösségi istentiszteletek során a templomokban, illetve a magánáhítatot segítendő, az otthonokban. A Krisztust, Szűz Máriát, apostolokat, vértanúkat, szenteket, angyalokat, illetve ószövetségi személyeket ábrázoló, vagy üdvtörténeti eseményeket megelevenítő, sajátos szabályok szerint festett alkotások, az ikonok és a nekik megadott vallásos tisztelet mögött a görög filozófián nyugvó kép-teológia rejtezik. Az ikont festő személye a Szentlélek sugallatában részesül, s nem művészi inspiráció ihleti. A festő ezért munkája előtt böjtöl és imádkozik. Az ikon látomás-jellegű, nem a történelmi múlt reális bemutatására törekszik, hanem a mennyei dicsőségben részesültek előképe; s ezért a tér és idő törvényeitől egyszerűen független. Az ábrázolt személyek mozdulatai stilizáltak, hogy az időtlenséget tükrözzék. Ily módon az ikon teofániát eszközöl, a természetfölötti valóságos jelenlétét teremti meg a 11 Hieronymus Epistolae. In: PL 22, 526-527. 12 Vő. Artner Edgár: A keresztény ókor régiségei. Bp., 1958. 105-132.
