Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 45 Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a mai embernek nehéz elfogadnia ilyesfajta érvelést, de nem látok rá más lehetőséget, hacsak ezen a nagyon fontos ponton nem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot az igazsággal, vagyis magával az Isten megtestesülésébe vetett hit igazságával. Tovább kell tehát lépnünk, és a priori megkérdeznünk, Jézus földi életében mikor tudta megalkotni ezt a képet? Ennek az arckifejezésnek tartalmaznia kell Jézus egész életét, legfőképpen pedig szenvedését, és sejtetnie kell a testi feltámadás megdicsőülésének első sugarait, hogy kiderüljön, Isten nem a holtak, hanem az élők Istene (Mt 22,32). Ha most azt kérdezzük a posteriori, hogy maradt-e nyoma ennek a modellnek, akkor a lehetséges modell-jelöltekre a történelemben és a legendákban találunk utalásokat.4 Legfőképpen azonban a képmás-ereklyékkel kell komolyan foglalkoznunk. Csupán két ilyen képmás-ereklye maradt, amely Krisztust ábrázolja: a torinói lepel és a manoppellói kendő, amelyeken — még ha elsőre nem is tűnik úgy - az arc egy az egyben megegyezik egymással. De nem csak ez, hanem végig lehet vizsgálni, hogy ez a két képmás szolgált modellül a klasszikus Krisztus ábrázolások számára, és aki bármelyiket látta e kettő közül, utána mindig felismeri a többi képen Jézus Krisztusnak ezt a jellegzetes, egyedi személyét. Akkor most kíséreljük meg körültekintően, lépésről lépésre bemutatni, amit e pontban állítottunk. A teológiát, mint a hit tu4 Mindig is alapvető jelentőségű marad ehhez az érveléshez: Ernst von Dob- schütz, Christusbilder: Untersuchungen zur christlichen Legende, (Texte und Untersuchungen zur Geschichte der altchristlichen Literatur, N.F. 3.), Leipzig 1899. Végül vesd össze Heinrich Pfeiffer, II Volto Santo di Manoppel- lo, Pescara 2000, 16-23 és 66-71.
