Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai

36

Heinrich PFEIFFER

térkép és a történelem minden pontján. Az, ami a földön a megtestesüléssel kezdődött, minden időben és a világ minden pontján hatékonnyá válik a keresztény papság által. Amennyiben ez érvényes a Krisztus utáni időre, akkor egészen titokzatos módon érvényes arra az időszakra is, amely megelőzte földi életét és az emberiséget megváltó keresztáldozatát. Ilyesfajta jövendölést láthatunk nem csak a jövőre nézve, hanem a múltban is Melkize- dek papságában, amely Krisztus papságának előképe.

Emlékezzünk tehát: mindannak, amit Isten tesz, egyetemes hatása van, elsősorban is emberré levésének. Most ha ezt az alapelvet Krisztus képmására alkalmazzuk, vagy pontosabban Isten képmására, amely Krisztus hiteles képmásán keresztül valósul meg, akkor ennek a képmásnak megalkothatónak kell lennie a szó valódi értelmében minden Krisztust követő korban, az emberek közreműködésével. Isten valódi képmásának egyfajta előzetes megsejtésével azonban meg kell találnunk már a Krisztus előtti időkben és kultúrákban is. Ha felmerül az a priori követelmény Krisztus képmásáról, amelyet máig nem vagy csak alig vettünk szemügyre, akkor most föl kell tennünk a posteriori kérdést ezen követelmény konkrét megvalósításáról.

Krisztus képmásának és Krisztus ikonjának teológiai problémája

Amióta a görög teológusok a IV. és VI. század között tartott zsinatokon azt keresték, hogyan tárgyalják és fogalmazzák meg az emberi és isteni természet közötti kényes egyensúlyt, azóta folynak viták Krisztus képmásáról mint Isten egyetlen képmásáról.

Már Euszébiosz is ír Konstantin lányának, Konstanzának arról a nehézségről, hogy lehetséges-e megalkotni Krisztus kép-