Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 37 mását, alakját csupán egyszerű személynek ábrázolva, dicsőségének megjelenítése nélkül. Vagy pedig helyesebb lenne teljes egészében elutasítani mindenféle anyagi ábrázolását?2 Az ábrázolásról szóló vitában a képrombolók, a képmások ellenségei, a végletekig kiélezték a nézeteltérést, amikor azt állították, hogy mindaz, aki képmásokkal foglalkozik, az visszaesik a nesztoriánusok vagy pedig a monofiziták eretnekségébe. Egyedül az emberi természet meghatározható és ábrázolható, nem pedig az isteni, amely meghatározhatatlan és korlátlan, ezért kivonja magát a művészek minden megragadási kísérlete alól. Amennyiben egy művész, mindezt figyelmen kívül hagyva ikont akarna festeni Krisztusról, akkor el kellene tudnia választania egymástól az emberi és az isteni természetet, mert ez utóbbi nem ábrázolható. Gyakorlatilag tehát nesztoriánussá válnék. Amennyiben valaki azt állítaná, hogy Krisztus ikonjában ábrázolva van az isteni természet, nem lenne képes arra, hogy megmutassa a képen, konkrétan hol lehet megkülönböztetni az isteni és az ember természetet. Ez pedig egyenértékű a mono- fizita eretnekséggel. Eme kettős és elmés érvelést, amelyben az ikonfestő és az ikon előtt imádkozó a nesztorianizmus Szkillája és a monofizi- tizmus Karibdisze között találja magát, a nyugati teológia még nem volt képes egyetlen okos érvvel sem visszautasítani. Az sem veszi teológiai szempontból komolyan a képmások kérdését, aki a figurális művészetet a vallási életben csupán antropológiai érvekkel igazolja. A képmás az emlékezést szolgál2 Ld. Christoph von Schönborn, L’Icone du Christ: fondements théologiques élaborés entre le ler et le 2éme Concile de Nicée (325-787), éd. Universi taires, Freiburg 1976. Ennek új, német kiadása Die Christus-Ikone. Eine theologische Hinführung, Freiburg 1984.
