Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Schlier, Heinrich - Kürnyek Róbert (ford.): Az új pászka

28

Heinrich SCHLIER

Mi történik akkor? Világos és egyszerű esemény. „Miközben ettek, fogta a kenyeret” (14,22). Ez nem az az étel, amit a zsidó apa a család minden tagjának kioszt. Jézus akkor fogta a kenyeret, miközben a tanítványok már ettek. „Megáldotta”. Ez nem az az ima, amit a zsidó családapa az étkezés elején mond, s ami után hozzálátnak. Jézus itt a kenyeret áldja meg, mégpedig az étkezés közben. „Megtörte és nekik adta”. Szétosztja tehát asztaltársaságának, de nem azért, hogy jóllakjanak vele - hiszen ők már ettek, amint hallottuk -, hanem hogy egy meglepő, teljesen más, egyetlen előképre sem támaszkodó, hanem Jézustól most adott adományt fogadjanak. S ők magukhoz veszik azt, Jézusnak egy kísérő szavával: „ezekkel a szavakkal”. Ezzel a szóval azonban Jézus nem az ünnep értelmét és egyes elemeit magyarázza, mint a zsidó családapa az egyik résztvevő kérdésére: pl. Pászka vagy kíméletes átvonulás, „mert Isten atyánk házain Egyiptomban áthaladt”, a keserűsaláta, „mert az egyiptomiak atyáink életét Egyiptomban keserűvé tették: nézd, a szolgaság kenyere, amit atyáink ettek, akik Egyiptom földjéről kivonultak”.

Jézus szava akkor is, amikor az adományokat érthetővé teszi, mindenekelőtt - ha lehet így mondani - teremtő szó. Mert ebben a szóban történik a kenyér eggyétevése (In-eins-setzung) Krisztus testével, s ugyanakkor ez utóbbinak egy-gyéválása a megáldott és szétosztásra váró kenyérrel, bárhogyan is mondjuk vagy értelmezzük. „Vegyétek, ez (a kenyér) az én testem!”. Ennek az egyszerű mondatnak az alanya az „én testem”. S az „én testem”-en nem csak egy részt ért magából, hanem önmagát a saját testében, vagy mondhatjuk úgy is: teljes testiségében, ahogy az az arám szó - amit a görög szómaként ad vissza -, valószínűleg egy másik „személy” alatt „ént” gondol. Éppen ezzel történik valami új ebben a pászka-lakomában: Jézus, az