Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Simonis, Adrianus - Füzes Ádám (ford.): A zene és az öröm
18 Adrianus SIMONIS téhez, következésképpen ezzel kizárt mindenféle zenei kifejezést. Szent Ágoston pontosan a iubiluson keresztül ad a zenei gyakorlatnak addig ismeretlen méltóságot. A jubilus a felfoghatatlan öröm kifejeződése, amely nem a csöndbe torkollik, éppen ellenkezőleg, nem tehet mást, mint hogy megszólal. Isten tökéletesen kimondta magát az Ige megtestesülésével; azonban ott maradt a végtelen űr az Isten Igéje és az ember lehetséges szava között. Erre kell válaszolni a jubilussal, amely így az istendicséret szükséges eszközévé válik. Fontos megvizsgálni, hogyan érkezett meg Szent Ágoston ehhez a megállapításhoz. Marrou a Szent Ágoston és az antik kultúra vége című művében így emlékezik meg róla: „Szent Ágoston számára a zene matematikai tudomány, ugyanúgy, ahogy a számtan és a mértan, azonban hallatlan érzékenysége folytán nem tudott érzéketlen maradni a zene érzelmi hatalmával szemben”. Az elméleti gondolkodás kíséri, elmélyíti és gyakran megelőzi a zenei gyakorlatot, de ennek megvan a maga fenomenológiai valósága, nyilvánvaló szilárdsága, vagy ha tetszik, kegyetlensége és kikerülhetetlensége. A tényből kell tehát kiindulnunk, magából a zenéből, felfedeznünk benne azokat a hangsúlyokat, azokat a provokációkat, amelyek elsősorban a fogadtatásban, a hallgató belső „szimpátiájában” találhatók, és amelyeket a későbbiekben lehet majd tisztázni és elmélyíteni. A szépség Hans Urs von Balthasarnál Ha a „tényből” kell kiindulnunk, hogy egy fogalom mélyére hatoljunk, a formáról is szót kell ejteni. Tehát ahhoz, hogy az örömről beszélhessünk a zene kapcsán, először meg kell határozni a szépség fogalmát. A nagy svájci teológus, Hans Urs von
