Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Simonis, Adrianus - Füzes Ádám (ford.): A zene és az öröm

Adrianus SIMONIS

A ZENE ÉS AZ ÖRÖM

Három előfeltétel Szent Ágoston iubilusa

A zene és a teológia között szoros, bensőséges kapcsolat fedezhető fel; meglehetősen nyilvánvaló kijelentés ez, egyrészt sok zenei alkotás nagyszerűsége és minősége miatt (a gregoriántól Aavro Partig, tizenöt századon át, Palestrinán, Bachon és Mozarton keresztül), másrészt a témával foglalkozó tanulmányok nagy száma is ezt mutatja.

A jelen vizsgálatot az egyik alapvető nézőpont, jobban mondva az egyik uralkodó hangsúly jellemzi: az öröm. Az öröm fogalma számos értelmet hordoz magában, amelyet a következő lapokon még pontosabban igyekszünk meghatározni.

Már Szent Ágoston, az Enarationes in Psalmosában a can- tio, cantus szó mellett megemlékezik a iubi/us, iubilatioról. Ez a zsoltáréneket kísérő magánhangzó volt (amelyre maga a zsoltár adott indítást), hála Szent Ágoston megfogalmazásának, aki „szavak nélküli éneknek” nevezte, egy olyan ének ez tehát, amely nincs alávetve a szavaknak, hanem tisztán zenei.

Itt és most szükségtelen, hogy leírjuk az eleinte neoplatoni- kus, tehát ágostoni felfogást a kimondhatatlanságról. Elég arra emlékeztetnünk, hogy a neoplatonikus filozófia az egyetlen Istentől elfogadott kultuszt a csendhez kötötte, a szavak megszűn-