Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről

A LITURGIKUS ÜNNEPLÉSRŐL 27 misztériumünneplés lezárása, voltaképpen - a szó teljes értelmében - nem tekinthető önálló ünnepnek. A 2. században keletkezett Epifánia (január 6.) ünne­pe: az Isten-Királynak, az üdvözítő Krisztusnak a világban való, fényben ragyogó megjelenése. Az Úr tevékenységé­nek kezdete ez, mely születésében és önmaga első kinyil- vánulásaiban mutatkozik meg, de csak halálában és feltá­madásában ér céljához. Tehát itt is egy igazi misztérium je­lenik meg, igaz, nem abban a teljességben, mint húsvét- kor. A megváltás-misztériumnak bizonyos értelemben ki­ragadjuk egy részét, és külön is megünnepeljük, - vagy in­kább (a görög felfogásnak megfelelően) a megtestesülést is már mint megváltást fogjuk fel. Ez az ünnep is a megvál­tás-misztérium teljességében, a misében ér csúcspontjára. Itt tehát egy kezdést, az üdvösségmű egy pontját emeltük ki és ünnepeltük különösképpen. Hogy e gondolat később mily gazdagságban bontakozott ki, azt a mai liturgiában szemlélhetjük, mely az „egyházi év” során felbontja része­ire a megváltásművet, mint a prizma a fehér fényt. A Krisztus-misztériumnak igen korai kiegészítése volt a mártír-misztérium. Benne az Egyház bizonyos fokig az Ecc­lesia misztériumát ünnepli, de konkrétan, egyes hőseiben, s éppen ezért eleinte felosztva az egyes egyházaknak meg­felelően, kik a vértanúkban saját legszebb virágukat ünne­pelték. A keresztény ünneplést itt is teljes tisztaságában lát­juk: a vértanúk passiója olyan valami, ami együtt fut Krisz­tus misztériumával. Náluk is egy tettet ünnepiünk, szenve­désüket és a feltámadáshoz való átmenetüket. Szenvedé­sük és győzelmük az ünnep liturgikus cselekményében je-

Next

/
Thumbnails
Contents