Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Schilson, Arno - Török József (ford.): A liturgia a misztériumok hatékonyságának és jelenlétének a helye
6 Arno SCHILSON „előbb idézni lehet Jézus földi életének és megdicsőült életének minden eseményét, olyan mértékben, amilyen mértékben annak a személynek a méltóságához és misztériumához tartoznak, aki ezt a történetet mint saját életét megélte, és aki ezt a történetet saját személye legmélyével tette egybeesővé-megfelelővé, saját egyediségét és méltóságát kölcsönözve neki. Ezeknek az eseményeknek ugyanakkor a misztérium nevet is adják sajátos értelemben, olyan mértékben, amennyire azok egyet alkotnak a megtestesülés, a megváltás és a föltámadás üdvözítő misztériumával - amelyek az üdvtörténet legkiemelkedőbb misztériumai -, és olyan mértékben, amint azok számunkra megváltó és üdvözítő hatásúak, és nem csak azért, mert számunkra példát és erkölcsi cselekvési mintát nyújtanak (ez utóbbi az, amit a pietás leginkább észrevesz)”.2 Nagyjából ekkortájt Rahner ugyanilyen című alfejezetet iktatott be a négykötetes, Mysterium Salutis címet viselő dogmatikai kézikönyv3 krisztológiai fejezetébe. Ugyanakkor már az 1950-es évek előtt jelentős katolikus teológusok előkészítették ennek az igaztalanul elfelejtett hagyománynak az újra-fölfedezését. Odo Casel a „misztérium-teológia” programjával, Romano Guardini főként Az Úr című könyvében; de számos más szerző is elmélkedett Jézus Krisztus földi életén és emberi sorsán, és Hugo Rahner az Eine Theologie der Verkündigung című írásában. Ellenkezőleg, igen meglepő, hogy a Lexikon für Theologie und Kirche harmadik kiadásából, illetve a mutató-kötetből kimaradt. Úgy tűnik, hogy azok a kísérletek, 2 Lexikon, p. 721. 3 Mysterium Salutis. 1969.
