Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Schilson, Arno - Török József (ford.): A liturgia a misztériumok hatékonyságának és jelenlétének a helye
4 Arno SCH1LSON tős jelenléte az Eucharisztiában: „Ő jelen van a szentmise áldozatában, a pap személyében”, de „főként az eucharisztikus színek alatt”. Ez az utolsó megállapítás megfelel az Egyház folyamatos hagyományának, a Krisztus testének és vérének „valóságos eucharisztikus jelenlétébe” vetett hitnek. A 7. pont ezután a keresztség, a Egyház másik alapvető szentségének említésével Krisztusnak ugyanazt a jelenlétét sorolja föl, noha, nyilvánvalóan kisebb fokozaton. Ezután a következő mondat váratlan, bár ökumenikus összefüggésben örömre ad okot: „O van jelen a igéjében, mert ő az, aki beszél, midőn a Szentírást az Egyházban olvassák.” A következőkben ezek az alapvető igazságok összegződnek: „Végezetül ő van jelen, amikor az Egyház imádkozik és énekel.” A liturgia sokféle arculatával és kifejezési formájával meghatározó helyet foglal el; főként azért, mert állandóan utal Krisztus személyének állandó aktualizációjára és jelenlétére, és emellett üdvözítő tetteire. Vagyis, rövidre fogva a szót, a liturgia a leglényegről szól, a húsvéti misztériumról. Mélyítsük el e téren az ismereteinket: Jézus jelenlétének változatos és sokféle módjáról, vagy még inkább, Jézus élete misztériumainak liturgikus aktualizációjáról van szó. Sokáig elfelejtett téma Előbb elevenítsük föl azt, hogy Jézus élete misztériumainak témája az Egyház antik hagyományai közül származik, amire hosszú századok feledése borult. A figyelem annyira Krisztusnak a misében való jelenlétére irányult,
