Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
KORUNK EGYHÁZZENEI PROBLÉMÁI: MAGYAR TÜKÖRBEN 19 bibliai versekre már csak távolból emlékeztető, később attól teljesen független, egyéni ihletésű szöveggel. A két út eltérésének irodalmi, liturgiatörténeti és zenei okai is vannak, de vannak mélyebb, a liturgikus teológiát érintő okok is. A bizánci rítus éneke nagyrészt az ókori művészi prózát használó szövegeknek idiomatikus zenei anyaggal történő megszólaltatása. Ezzel szemben a protestantizmus kezdeteinek idején az európai polgár irodalmi- és zenei ízlését már a strófikus dal, a „vers” ejtette hatalmába, zeneileg pedig a szillabikus, ütemezett, melodikus alkatok jutottak uralomra. Furcsa, de a sola scriptura elvét hirdető protestantizmus nem tudott mit kezdeni a Bibliának megfelelő szövegezéssel és zenei alkattal, kiindulópontja sokkal inkább a tropus-irodalom és a késő középkori kanció lett. Egy valódi „re-form”, az áhított ősi állapotokhoz való visszatérés azt kívánta volna, hogy a biblikus prózai szövegeket tegyék a gyülekezetek számára is énekelhetővé az idiomatikus (tipikus) zenei anyagok alkalmazásával. De a reformáció - mint sok másban, úgy a liturgikus énekben is - inkább a késő középkor fejleményeit vitte tovább, mintsem az ősi keresztény tradícióhoz tért volna vissza: kora gyermeke volt. De beszélnünk kell a két út különbségének mélyebb, teológi- ai-liturgiai motivációjáról is. Az ókori nagy liturgiákban nincs „egyházi zene”. A zene nem más, mint a liturgia által meghatározott szövegek előadásának módja. Nem tetszőleges betét a liturgiában, tartalmát teljes egészében a liturgia határozza meg, következésképpen az ének az olvasmányokkal és orációkkal egyenrangú hordozója a liturgikus üzenetnek. Ennél fogva a bizánci kereszténységben a liturgia (s benne a liturgikus ének) magának a hitnek hordozója - a gyülekezet felé talán legfőbb hordozója. A liturgikus ének „kicserélése” a hit kicserélését vagy legalábbis egy tartalmilag ellenőrizhető, konkrétan megragadható hitformulának csorbítását, továbbadásának elgyengítését jelentette volna. Amikor a régebbi szakrális nyelveket elhagyva
