Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
Dobszay László Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben I. A két út Amikor a bizánci kereszténység misszióival elérte Európa új, addig pogány vidékeit, megjelentek rítusának különféle anyanyelvű változatai. Ez nemcsak a papi szövegeket érintette, hanem azt is jelentette, hogy a bizánci liturgia énekeit is elkezdték énekelni az új nyelveken, mégpedig a nyelvek természetére vagy a prozódiai akadályokra vonatkozó minden spekulációt mellőzve. A legnagyobb természetességgel énekelték „ugyanazt” csak éppen az új nyelven, s később az idő hozta meg a nyelvhez való szükséges fokú hozzácsiszolódást. Ez olyan magától értődő folyamat volt, hogy magam is találkoztam olyan elő- énekessel, aki kotta nélküli bolgár szerkönyvből „kapásból” szerbül énekelt, vagy fordítva, ahogy a szükség hozta. Amikor a husziták vagy Luther és követői elhatározták, hogy anyanyelvűket a liturgia nyelvévé teszik, járhatták, s járták is ugyanezt az utat. De kínálkozott egy másik út is: a liturgikus szöveg lecserélése eleinte egy „hasonló tartalmú” szöveggel, később egyre inkább önálló, az eredeti liturgikus szövegekre és
