Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét
10 van az új város, a mennyei Jeruzsálem felé. Ami a kérdés gyakorlati részét illeti, mindent újból meg kellene változtatni az Egyházban? Hasonlóképpen ez is súlyos tévedés lenne. Mi már túl sok változtatást szenvedtünk el. A keresztények újra rátalálnak a Napra a kereszt szimbólumában, mert a kereszt a megfeszített Úr jele, aki majd eljön dicsőségben. A mi Keletünk tehát a kereszt. Ezért azt javaslom, hogy a keresztet tegyék vissza az oltárra, mindenki számára jól látható módon, hogy a kereszt megadja az eucharisztikus liturgiának a maga hiteles és reális orientációját. P.M.: A hívek aktív részvétele miként valósulhat meg a liturgia szellemének tiszteletben tartása mellett? J.R.: Két dolgot kell megkülönböztetni. A liturgikus imádságokat a maguk összességében kell szemlélni, még ha az átlag ember nem is ért minden szót. Az viszont roppant lényeges, hogy megértse azt a szellemet, amelynek tágas összefüggés- rendszerében e szavak elhangoznak. Ebben az értelemben a liturgia, legalábbis túlnyomó részében egybefogta a hívők közösségét az imádság közösségében. Másrészt, ha egy olyan liturgia valósulna meg, amelyben az ember csak az Egyházzal találkozik, az bizony, elégtelen lenne. Igazi liturgikus nevelésre van szükségünk. A liturgikus nevelésnek a katekézis során kellene kezdődnie és folyamatosan folytatódnia. A felnőtt keresztény így tényleg képes lenne megbarátkozni a liturgiával, hogy ne valami teljesen ismeretlen közegbe kerüljön az istentiszteletek alkalmával. Tehát már ismerős közeggel találkozna. Szükségünk van egyszerre az Egyház felől érkező liturgikus lelkiségre és a belső, személyes elmélyítés folyamatára. P.M.: Bíboros Úr, Ön visszatér egy már 1978-ban tett felvetésére, a mise kánonja alatti csendre. Miért ez az állhatatosság?
