Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Chaignon, Francis de - Pigler Mónika (ford.): Egyház és Szentháromság a II. Vatikáni Zsinat szerint
EGYHÁZ ÉS SZENTHÁROMSÁG A II. VATIKÁNI ZSINAT SZERINT 7 dik. Mikor Isten új híveket kapcsol hozzájuk, nem a közösségért teszi, hanem azért, hogy ezeknek az embereknek az üdvösségén keresztül megdicsőüljön az Atya, ahogy Pál jelzi ezt az Efezusiakhoz írt levele elején. Az Atya a Misztérium, a üdvözítő terv eredete, aki a híveken keresztül az egyetlen fő, Krisztus vezetése alatt akar összegyűjteni mindent. És mindezt „dicsőségének magasztalására” (Ef 1, 6-12; 14). A közösség e szentháromságos modellje jól felismerhető az Egyházban. Lássunk néhány példát megvalósítására: A püspöki kollégium- A hierarchikus közösséget, mely megszilárdítja és strukturálja a püspökök kollégiumát, szentháromságos forrása élteti: a Lélek egyazon, de mindegyiküknek külön-külön nyújtott adománya e közösség alapja. A püspökök egyenlők méltóságukban, ugyanazt a megbízatást kapják Isten népének azon részén, amely rájuk bízatott (LG 23), és az egyetemes Egyház közös gondját is viselik. A szeretet uralkodik köztük.- E kollégium egységének van egy látható princípiuma, a pápa. A püspökök kollégiumának közössége hierarchikus, csúcsa a pápa. A pápa a kollégium feje, és ebben a vezetői minőségében Krisztus helyettese (LG 22). Csak akkor lehet az, ha Jézus példája nyomán, különösen fogékony a Lélekre.- E hierarchikusan felépülő közösség, mivel szentségi, önmagán túlra törekszik. Mint minden szentségi rendnek, e struktúrának is egy dicsőséges kivirágzás a célja. E rendeltetés: az atyai forrásában szemlélt szeretet, a tökéletesen megvalósított egység forrásának, az Atyának imádásában. A dicsőségben már nem lesz szükség szentségekre, püspökökre, se pápára: Isten lesz minden mindenkiben.
