Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Espezel, Alberto - Csizmár Oszkár (ford.): Megtestesülés, Feltámadás, Eucharisztia

50

Alberto Espezel

csak másokért, hanem mások helyett, és a maga módján képviseli őket az Atya előtt és az Atyánál a Szentiélekben.

Itt ejthetünk szót az Egyház küldetésének a tárgyáról, amely nem más, mint a Fiú küldetésének a folytatása. Az Eucharisztia egy olyan misszióra nyit kapukat, amely egyre egyetemesebb és egyre inkább átfogja a mindenséget. Nem arról van szó, hogy a communiót szembe kellene állítanunk a misszióval, hanem arról, hogy a missziót leginkább a communio egyfajta változatának kell tekintenünk - amint azt kimeríthetetlen mélységű könyvében, a De Deo Unó et Trino - ban Greshake kifejezetten mondja. Az Eucharisztiában megvalósuló communio nem önmagáért van, nem önmaga körül forog, nem öncélú, és nem csak az Egyházon belüli iránnyal rendelkezik. A Vele való communio, aki, mint személy (Jézus) élte a missziót, arra ösztönöz, hogy a Szentiélekben fölvállaljuk küldetésünket azon a helyen, amelyet az Egyház rendkívüli, polifon kórusában mindannyiunknak kiosztottak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hithirdetés és az evangelizálás az Egyház lényegéhez tartozik, máskülönben ugyanis nem Egyház. Semmi sem áll távolabb az Egyháztól, mint a gettó „autentikus” communioja. Az Egyházban megélt communio ugyanis feltételezi a világban megélt küldetés (misszió) teljesítését a legtágabb, s így a legkatolikusabb horizonton, mégpedig annak a karizmának megfelelően, amelyet ki-ki személyre szólóan kapott. És mindezt szolgálatnak, tanúságtételnek kell megélnünk, mégpedig egy olyan nehéz, durva, önelégült, versengő, hideg, számító, önkényes, egyre kevésbé fiatal és kortárs világban, amely képtelen valóban megérteni a szomjat Isten iránt, aki végső soron nem más, mint a Teremtő.

Az Eucharisztia csúcspontja tehát a mennyország örök liturgiája lesz, ahol a föláldozott Bárány (aki él és áll: Jel 5,6) bemutat bennünket Atyjának, hogy Isten legyen minden mindenben (lKor 15,28). És ahogyan a Bárány földi életének megdicsőíté-