Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között

54

Giovanni Reale

Egy találkozásunk alkalmával a pápa ezeket mondta nekem: „Én nagyon szeretem az ön Platónját, de a magam részéről sokkal inkább Arisztotelészt részesítem előnyben.” Amikor pihen, Arisztotelész metafizikáját olvasva teszi ezt. Vagyis visszatér a racionalitás gyökereihez: „Az Egyház nem tanít saját filozófiát, és egyik filozófiát sem részesíti előnyben a többi rovására” (49. sz.). Az Egyház Tanítóhivatalának nem feladata, hogy létrehozzon egy saját filozófiát, hanem inkább hogy fellépjen azon filozófiai krízisek ellenében, amelyek fenyegetik vagy megrontják a hitet. A Szentatya így ír: „A Tanítóhivatal feladata elsősorban megítélni, miigen filozófiai előfeltételezések és következmények térnek el a kinyilatkoztatott igazságtól... A filozófiai tudomány fejlődése során különféle iskolák alakultak. Ez a sokszínűség is azon felelősségével szembesíti a Magisztériumot, hogy kinyilvánítsa ítéletét” (50. sz.).

Tehát fölmerül a nehézség: lehet-e még keresztény filozófiáról beszélni? A helyes kifejezési mód a következő. Kizárjuk azt, hogy egy hivatalos filozófiáról lenne szó, amennyiben, mondja a Pápa, a hit nem azonos a filozófiával, e kettő mindig világosan elkülönült marad. „Ez az elnevezés helyes, de nem szabad félreérteni: nem az Egyház hivatalos filozófiáját jelenti, hiszen a hit lényege szerint nem filozófia... Amikor keresztény filozófiáról beszélünk, a filozófiai gondolkodásnak arra a jelentős fejlődésére gondolunk, mely a keresztény hit közvetlen vagy közvetett hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre.” (76. sz.); azaz teljes nyitásról van szó. Egy konkrét példát hozok fel, hogy jobban megértsük a Szentatya nagyságát. Ezen szöveg olasz fordításának megjelenése kapcsán azt az egyértelmű utasítást kaptam, hogy azt csak a Karol Wojtyla, ne pedig II. János Pál név alatt jelentessük meg.

A könyvben Wojtyla filozófusként szól, míg János Pál Péter utódaként, vagyis mint a krisztusi Kinyilatkoztatás őrzője és hirdetője beszél. Ez megérteti velünk ezen ember nagyságát.