Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között

AZ EMBER HITE ÉS TERMÉSZETE A KULTÚRÁK FÖLÖTT

55

Jn 5,43-44. Krisztus így szól: „Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?”

Jn 6,38. „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem unnak akaratát, aki küldött.”

Jn 7,16-18 egyike a legerőteljesebb passzusoknak: „Jézus így felelt nekik: »Tanításom nem tőlem való, hanem attól, aki küldött. Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek. Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság«.”

És a Szentlélekről ugyanazt mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,12-14).

„Mindaz, ami Atyámé, az enyém.” A Pápa pontosan ezen az állásponton van: „Van egy filozófiai gondolkodásmódom, de az nem az Atya gondolata. Keresem, hogyan lehetnék összhangban azzal, és mindannak, amit én mint II. János Pál mondok és teszek, nem általam kigondolt dolgoknak kell lenniük, hanem annak a gondolatainak, aki küldött engem.”

Vagyis nyilvánvaló, hogy egyesek ellenvetéseinek - akiknek az olvasatában az Egyháznak a saját filozófiához való visszatérésre való felhívása szerepel - nincsen semmi értelmük.