Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
48 Dobszay László Zenei szempontból a legfontosabb újdonság az volt, hogy a hagyományos énekeket gyakran nem régi énekeskönyvi formájukban közli, hanem a népzenei gyűjtések szerint, s ezzel esélyt ad rá, hogy a sikertelenül restaurált értékesebb régi kanció- anyag életszerűbb formában megkedveltessék. A közölt ordináriumok száma alacsony, a gyenge új ordinári- um-kompozíciókból egy sem került a könyvbe. Úgy gondoltuk, hogy amint az ősegyházban a mise állandó részei nem csak állandó szöveget, hanem állandó dallamot is jelentettek, a Missa mundi dallamai latinul és magyarul akár önmagában is elegendő lennének. A közölt néhány alternatív tétel kielégítheti a változatosságra vágyókat. A kötet népének fejezete csak jobb az eddigieknél, de könyvet nem az teszi a zsinat valódi szellemének hordozójává, hanem az egyházi év rendjében adott „graduale simplex”. Közli ugyanis magyar fordításban az ünnepek saját introitusait és communióit. E két tételhez bő választékot kínál az időszakokra és a commune sanctorumhoz (ádventre 5, nagyböjtre 5, az évközi időre 7 formula). Egyéves ciklust ad a válaszos zsoltárokhoz (az olvasmányhoz való alkalmazkodás kérdését itt nincs helyem tárgyalni). A közölt 45 introitus- és 34 communió-szöveg- et azonban mindössze 13 dallam hordozza, sőt egy ajánlás lehetővé teszi, hogy kezdő közösségek ennél kevesebb dallammal is végig énekelhessék az évet. E megoldás nyitja a fent már említett dallamtipológia alkalmazása. Az énektárat kiegészíti még 12 népvesperás, 1-1 laudes, tertia és completorium formula, nagyrészt ugyanazokra a zenei elemekre építve. Mint említettem, röviddel az új énektár megjelenése után indult meg az énekes zsolozsmák sorozata (eddig 7 kis kötetben). Annak elveiről azonban külön cikkben kellene beszélni. Az új népénektár végül a Szent Vagy Uram! érvényben hagyásával, s fakultatív gyűjteményként jelent meg. Csekély fel-
