Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Barzaghi, Giuseppe - Török Csaba (ford.): Az erősség erénye Aquinói Szent Tamás szerint
10 Giuseppe Barzaghi nem hoznak gyümölcsöt. Életprogramnak nem is olyan rossz... Másfelől ha egy irányulás ellentétes egy erénnyel, az minden bizonnyal nem lehet erényes: és a nagy megtiszteltetésekre való törekvés nem ellentétes éppenséggel az alázatosság erényével? Nos, ennek a két nehézségnek a megoldásában megmutatkozik Aquinói nagy pszichológiai-morális jártassága és éleselméjűsége. Valóban megéri a fáradtságot - ha egyáltalán fáradság ez - egy kicsit adatszerűbben követni őt. Lássuk csak a nagylelkű ember jellemzését10! A nagylelkű nem emlékszik a jótevőkre, nem azért, mert nem ismeri fel őket mint jótevőit, hanem mert nem szeret jótettekben részesülni, annál is kevésbé, mivel nem tartja magát képesnek arra, hogy azt bőségesen viszonozza: ez a hála tökéletességéhez tartozik. Nyugodt és megfontolt, nem azért, mert helytelenül szokott cselekedni, hanem mert csak a valóban nagy, vagyis valóban hozzá illő dolgokkal foglalkozik serényen. Ironikus, de nem abban az értelemben, hogy hamisan mond magáról megalázó dolgokat, vagy tagadja a saját képességeit, hanem abban az értelemben, hogy nem mutatja meg teljes nagyságát a kisebb képességűek előtt: összegezve, nem játssza a nagyot a kicsik előtt. Képtelen a többiekkel meghitt légkörben élni, hacsak nem a barátaival: ezt úgy kell értenünk, hogy menekül a talpnyalástól és a színleléstől; de igenis együtt él mindenkivel abban a világban, amely annak az illetőnek megfelel. Jobban kedveli azokat a dolgokat, amelyek nem hoznak gyümölcsöt, abban az értelemben, hogy a természetszerű jót a hasznos, azaz gyümölcsöző jó elébe helyezi: ugyanis a hasznos jó a hiányosság kiküszöbölésére szolgál, míg a nagylelkűnek mint olyannak semmi dolga sincs a hiányossággal. Tehát Szent Tamás számára ezek a jellemvonások nem véletlenül szétválaszthatatlanok, sőt „módfelett dicsérendők”. 10 Vö. S. Th., II-II., q. 129., a. 3., ad 5.
