Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Barzaghi, Giuseppe - Török Csaba (ford.): Az erősség erénye Aquinói Szent Tamás szerint

AZ ERŐSSÉG ERÉNYE AQUINÓI SZENT TAMÁS SZERINT 9 két egy jól meghatározott módon ezen a kettőn: a nagylelkű­ségen és a türelmen nyugtatni. A nagylelkűség A nagylelkűség a lélek nagysága. Azt is lehetne mondani, hogy a lélek vagy értelem megnyílása, legalábbis abban az ér­telemben, hogy nem adjuk meg magunkat a túlságosan korlá­tozott vagy a teljesebb szintézisre képtelen gondolatok kicsi­nyességének tisztán félelemből vagy egy esetleges hiány miatt. Valójában a hiány már akkor is jelen van, amikor hagyjuk, hogy a félelem felülmúlja a még magasabb szintű és mélyreha­tóbb szintézis nehezen végbevihető feladatának nemességét! Szent Tamás mindazonáltal úgy határozza meg a nagylelkű­séget, mint azt az erényt, amely mérsékli vagy szabályozza a nagy megtiszteltetés elérésébe vetett reményt8, ugyanis a meg­tiszteltetés az ember külső javai közül a legnagyobb: egy tanú­ságtétel az erényről; Istennek és a jobb embereknek adják meg; az emberek természetüknél fogva szívesebben vesztenek el min­den más dolgot, mint a feléjük irányuló tiszteletet. Ezért a nagy­lelkűséget a lélek nagy dolgok felé való kitárásának is hívják9. A nagylelkű ember tehát a legnagyobb, a legvégső felé törek­szik, de mérsékelten: minden önhittség és kicsinyhitűség nélkül! Ennek a megjegyzésnek rendkívüli fontossága van. Valójában, ha meggondoljuk, melyek a nagylelkű ember jellemzői, amelyeket Szent Tamás Arisztotelész nyomdokain haladva felvázol, hát azok biztosan nem egy erényes ember benyomását keltik bennünk. Egyfelől nagylelkű ember nem emlékezik a jótevőire, nyu­godt és megfontolt, él az iróniával, képtelen a többiekkel meg­hitt légkörben élni, jobban kedveli azokat a dolgokat, amelyek 8 Vö. S. Th., II-II., q. 129., a. 3. 9 Vö. S. Th., n-II., q. 129., a. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents