Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
John O’DONNELL Hans Urs von Balthasar teológiája Az ember, mint titok Van, aki azt állítja, hogy Balthasar teológiája ebben a krisztoló- gia köré épített és a Catholicaban gyökerező formájában képtelen a dialógusra. Sőt, az ember azt gondolhatná, hogy az, ahogyan elutasítja Rahner transzcendentális módszerét, az alany felé fordulás kanti örökségével együtt, tulajdonképpen arra utal, hogy Balthasar teológiája célját és érdekeltségét tekintve nem antropológiai. Mégis, ha közelebbről is megvizsgáljuk tanítását, egyértelművé válik, hogy mindkét említett kritika felszínes és leegyszerűsített. Míg Rahner számára a filozófiai és teológiai reflexió kiindulópontja az alany öntudata és az, hogy kérdez, Balthasar számára a legalapvetőbb emberi tapasztalat a Te megtapasztalása. Ez az a pillanat, amikor a gyermek először ismeri fel édesanyja mosolyát és ezáltal lesz belőle Geist. Abban a pillanatban a gyermek Enné válik és az Én megtapasztalásával együtt jár a világ és a Te megtapasztalása. Ezért az elsődleges szó a szeretet. A szeretetnek ebben a kezdeti megtapasztalásában a gyermek bepillantást nyer egy végtelen szeretet lehetőségébe. Minden későbbi kiábrándulás és a felismerés ellenére, hogy az anya szeretete véges, ez az eredeti intuíció mindvégig megmarad. És ebben az intuícióban rejlik a személy vallási zarándoklatának kezdete.
