Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Zelinszkij, Vladimir - Fódi Ákos (ford.): Az Atya kinyilatkoztatása a bizánci liturgia fényében
AZ ATYA KINYILATKOZTATÁSA... 29 A liturgia mint az imádság folyama halad előre, amelyben Isten kétféle módon van jelen: mint Szentháromság - Atya, Fiú, Szentlélek - és egy bensőségesebb, személyesebb találkozásban mint „Te”, amely egy olyan kifejezhetetlen ismeretet ad, amit emberi szóban nem lehet összefoglalni. Ebben a két megismerésben nincs ellentmondás, a kettő egymásban működik, mert mint közösség, vagyis mint Egyház, Istennel beszélünk, és Krisztusban kimondjuk a „Te”-1, aki az Atyához fordul. Ilyen összefonódás található a hit személyes, benső és külső, közösségi megnyilatkozásai között, amely kifejeződik a liturgia énekeiben, valamint az ekténiákban és a pap fennhangon és csendesen végzett imáiban, amelyek megfogalmazzák a legfőbb dogmatikai igazságokat. Ez az imádság egyetlen szimfóniát alkot az Egyházban és a hívő lélekben, aki dicsőit, kér, hitvallást tesz, kifejezi szeretetét. Krisztusban megváltozva egész átalakulásával fölajánlja magát az Atyának, hogy megismerje Őt. „Gyújtsd föl szívükben emberszerető Urunk istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére...” (a pap evangélium előtti csendes imájából). Minden imádság és könyörgés, amelyben a láthatatlan világ működik, a teremtett világ Ősforrásának az „arcképe”, aki a dicsőségben lakik és képben ábrázolhatatlan. „Szent Isten ki a szentekben nyugszol, kit a szeráfok három- szorszent hangon énekelnek, a kerubok dicsőítenek...” „...ki a nemlétből mindeneket létrehoztál, ki az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted...” (a kisbemenet imája) A katekumenek liturgiája a metanoianak, a szív megtérésének és a szemlélődésnek a feladatát állítja elénk. Ebből a törzsből nő ki a hívők liturgiája, amit az „imádás liturgiájának” vagy a „megismerés liturgiájának” is lehet hívni. „Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk...” énekli a kórus. Istenhez közeledve a lélek megtisztulását kéri a pap, mert „Senki sem méltó azok közül, akiket a testi kívánságok és gyönyörűségek lekötve tar-
