Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bédouelle, Guy - Pigler Mónika (ford.): Egész a töredékben (Hommage â Robert Bresson)
32 Guy Bedouelle bolygónk szennyének nyugtalanító volta, mint a lelkek nyugtalanságának tükre lát napvilágot e filmben, nevetségessé téve a beszélgetések elégtelenségét, még az Egyházon belül is. Az ifjú főhős „öngyilkos-gyilkossága” bár nem válaszként adott, de megmagyarázza a film tizennyolc év alattiaknak betiltására vonatkozó kísérletet, mely meglepte és sértette Bressont. Ugyanis a rosszat, a maga érzéstelenítő banalitásában, kendőzetlenül nevén nevezte ebben az alkotásban. Ezután jön 1983-ban az a film, mely nem akart testamentum lenni, mégis azzá lett. Sokan vagyunk, akik a L’Argent cimű filmet Bresson legtökéletesebb művének tartjuk, rideg ugyan - de nem rendíthetetlenül -, és ez néha túl sok keménységet kölcsönöz az alaphangnak. Ez az a film, melyben a módszer víztisztává válik, megszelídül, mintha Bressonnak egyedül, elődök nélkül sikerült volna megvalósítani az ő tökéletesen sivár, rideg filmalkotási módszerét. Ebben a fájdalmas történetben a rossz láncolatán keresztül csatlakozunk egy pokolra-szálláshoz, melynek közvetítésére a hamis bankjegyek ragyogó parabolának bizonyultak. A film megnézése után soha többé nem tudjuk elfelejteni a pénzéért és a jóságáért meggyilkolt kicsi, ősz hajú nőt, sem az utolsó képet, melyet Bresson szemünk elé állít: a nyitott ajtót, melyen keresztül a gyilkos eltávozott elmenekülve és egyben kiszolgáltatva magát. A nyilatkozataiban többször5 is Bressont zseninek tartó Andrej Tarkovszkij kiemelte és csodálta nála az elmélet és a megvalósítás közötti tökéletes megfelelést, melyet így foglal össze: „Alapelve mindannak a kiküszöbölése, melyet expresszivitásnak nevezünk; ebben az értelemben minden határt eltöröl a kép és a valóság között azért, hogy magát az életet tegye expresszíwé”6. Tarkovszkij jól megértette, hogy az élet keresése, melyet a töredék esztétikája képes elérni, az életmű tisztán formális olvasatán túl, vagy inkább olvasatok illeszkedésénél, összekapcsolásánál van. (Ez utóbbi kü5 Journal, 1970-1986, Cahiers du Cinema, Paris 1993, 405. 6 Le temps scellé, Cahiers du Cinema, Paris, 1989, 89.
