Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bédouelle, Guy - Pigler Mónika (ford.): Egész a töredékben (Hommage â Robert Bresson)
30 Guy Bedouelle szonra Cocteau dialógusait felhasználva. A rendező itt a bosszúállás, illetve a rossz és az ártatlanság kérdéseit járja körbe. A témák tehát megvannak, de a módszer még hiányzik. A kísérőzenét, a színházi típusú vágást, a ragyogó párbeszédeket, a szereplők lelki történéseire helyezett hangsúlyt és főleg a szinészi játékot, mint amilyen Renée Faure-é vagy Maria Casarés-é, később elhagyja Bresson, és bizonyos értelemben elhatárolja magát e két első filmjétől, vagy legalábbis meghaladottnak tekinti őket. Csak rajtunk áll, hogy kimutassuk az ebben az első korszakban születő rideg stílust és főleg a témákat, melyeket már soha nem fog megtagadni. Bresson módszerét és eszközeit 1951-ben a Journal d’un curé de Campagne-ban találja meg, mely műve széles, különösen a keresztény közönség előtt teszi ismertté nevét. A kritikusokat főleg az irodalmi mű formális filmre adaptálásának problémája foglalkoztatta. Mellesleg példa értékűnek találták az alkotást, azonban még mindig nem vették észre, hogy az eredetihez való hűség inkább a stílusból adódik, mint a jelenetek rendjének respektálásából. Márpedig megdöbbentő, hogy 1955 végén egy, az idhec-i filmművészeti iskola hallgatóival való beszélgetés4 során mennyire jelen van minden intuíció és bizonyosság, hogy végül megvalósuljon az Un condamné á mórt s’est échappé („Egy halálraítélt megmenekül” 1956.) című alkotásában, mely A szél ott fúj, ahol akar János Euangéliuma-béli alcímet viseli. A szökés előkészítése a csöndben minden zajnak olyan intenzitást adott, a hangszalagon még felerősítve, hogy a bizonytalanság előidézésének elemeként szolgált. Ez az auditív élesség mégsem törekedett arra, hogy drámai vagy érzelmi dimenziót adjon, hanem inkább egyfajta nyelvvé vált. Itt és innentől kezdve Bresson nem dolgozott többé hivatásos színészekkel, hanem csak olyan fiatalokkal, akik soha nem forgattak még, akik „szüzek”, ha szabad így mondani. Néhányan később színészek lettek, de nem játszottak többet Bresson műveiben. E két filmje után Bresson nekilát, hogy megalkossa a filmírást („cinématographe”), melyet mostantól a filmszínházzal („cinéma”) 4 A Cahiers du cinéma jelentette meg 2000. februári 543. számában.
