Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
24 Marc Quellet „Nagy titok ez” az átlényegülés csodája miatt, amely az Egyházat Krisztus testévé és a Bárány menyasszonyává teszi. Ez a menynyeg- zői misztérium a végtelenbe emeli az emberi partner méltóságát, egyszersmind megerősíti testének, történelmének és a kozmoszba való belegyökerezettségének értelmét. Az emberi partner legma- gasztosabb nagysága azonban az isteni Partner alázatában van, aki állandóan kicsinnyé teszi magát, hogy teremtményével nászra keljen, aki elbukott, de akit Fia - aki „az idők végéig agonizál” (Pascal) - megváltott. Az Eucharisztia misztériuma nemcsak Krisztus szenvedésének hatékonyságát foglalja magába, hanem szenvedésének, halálának és feltámadásának aktusát. Ez az aktus, amit Isten „egyszer s mindenkorra” (Zsid 10,10) az emberiség történelmének középpontjába helyezett, meghaladja a lineárisan előrefutó időt, amelyben élünk, és eszkatológikus szövetségi keretet kölcsönöz a hit beteljesült idejének (kairosz). Ez a szentháromságos aktus úgy lép be hirtelen az Egyház történelmébe, mint Jézus húsvétvasárnap az utolsó vacsora termébe, amikor megmutatta Tamásnak kezein a szögek nyomát és oldalsebét, majd ünnepélyesen kinyilvánította neki: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (Jn 20,29). A tény, hogy a sebek megmaradnak Krisztus feltámadott testén, nem mást szimbolizál, mint Krisztus történelmi és eszkatológikus áldozati cselekedetének folytatódását, mely az Egyház liturgikus cselekedete folytán állandóan megközelíthető marad. E fennmaradás a feltámadás révén lehetséges, amely nem más, mint a megtestesülés tetőpontja; nem megszüntetése, hanem megerősítése és megdicsőítése. A megdicsőítés a Szentlélek műve, aki ezáltal Krisztus testére és vérére rányomja a Szentháromság végérvényes pecsétjét. A Szentlélekben megdicsőült test a szentháromságos szeretet legmagasztosabb bizonysága. Krisztus feltámadása az Atya válasza a Fiú halálig menő szeretetére; azt bizonyítja, hogy Isten - megfeszített Fiában - nem csak megengesztelődött a világ iránt, hanem kiszolgáltatta magát, mint feltétlen szeretetet. Azáltal, hogy az Atya kiárasztotta a Lelket az apostolok Máriával együtt imádkozó Egyházára, tanúságot tesz önnön termékenységéről, mely átjárja a Fiú megdicsőült testét és vele együtt (Filioque) aján-
