Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Adam, Adolf - Kürnyek Róbert (ford.): A zene az istentiszteletben

A ZENE AZ ISTENTISZTELETBEN

27

1. Történelmi áttekintés

Jeruzsálem zsidóságból kifejlődő ősi keresztény közössége jól megvolt a templomi istentiszteletek énekével és hangszeres zenéjével. A zsinagógákban azonban nagy valószínűséggel hiányoztak a zeneszerszámok. Létezett a recitáláshoz hasonló előadása az olvasmányoknak és az imádságoknak illetve a zsoltáréneklés. Jézus utolsó vacsorájáról szóló beszámolóban áll: „Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére” (Mt 26,30; Mk 14,26); vagyis a tanítványok Jézussal együtt elénekelték a „nagy Hallel”-t (Zsolt 112-117), ami a pászka-lakoma rítusához tartozott.

A páli levelek felszólítják a közösségeket, hogy „zsoltárokat, himnuszokat és énekeket” énekeljenek egymás között és teljes szívből az Úrnak énekeljenek és benne örvendezzenek (Ef 5,19; Kol 3,16). Ebből kiindulva található az Újszövetségben számtalan himnikus szöveg, mindenekelőtt Krisztus-himnuszok, mint pl. Jn

1.1- 18; Ef 1,4-14;5,14; Fii 2,6-11; Kol 1,15-20; Zsid 1,3; lTim 3,16. Énekekről Isten és a Bárány dicsőségére a Jelenések könyve „mennyei liturgiájában” is gyakran szó van: 1,4-7; 4,8.11; 5,9k; 7,10.12; 11,15.17k; 12,10-12; 14,3; 15,3k;

19.1- 8; 21,3k. így juthatunk arra a végkövetkeztetésre, hogy: „az őskeresztény közösségek ismerték és gyakorolták az éneklést, mint istentiszteleti életük részét... Meglehetős határozottsággal feltételezhetjük, hogy az egyesek spontán, lélektől ihletett éneke mellett a közösség állandó liturgikus darabokat is használt. Az istentiszteleti zene két formájának viszonya a fejlődés során egyre erősebben a közösségi éneklés felé tolódott el”3. Különösen a zsoltárok voltak a fiatal keresztény közösség énekeskönyve4.

3 O. SöHNGEN, „Theologische Grundlagen der Kirchenmusik”, in: Leiturgia IV, 12.

vö. B. Fischer, Die Psalmen als Stimme der Kirche, Trier 1982.

4