Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Adam, Adolf - Kürnyek Róbert (ford.): A zene az istentiszteletben
28 Adolf Adam Emellett volt számtalan, a keresztény hitből kinőtt himnusz (psal- mi idiotici vagyis a saját készítésű zsoltárok), melyekről a Gloria és a Te Deum régebbi része még ma is tanúskodik. Ennek ellenére a korai kereszténység nem tudott megbarátkozni a hangszeres zenével az istentisztelet során. Érthető, hogy az istentisztelet hiányzó központosítása miatt helyi elemek is belefolytak az istentisztelet zenéjébe. A következőkben csupán a Nyugat fejlődését vesszük figyelembe, s azt is csak nagyon átfogóan5. A Konstantin hozta szabadsággal és a pompás bazilikák építésével megerősödött az istentiszteletekben nagyobb szabadságot követelő irányzat. Ez megmutatkozik a zsoltáréneklés alakulásában, ami először felelgetős volt, vagyis csak a kórus vagy egy kántor énekelte a folyamatos szöveget, amiben a közösség egy állandó és gyakran ismétlődő responzóriummal (visszatérővagy keretverssel) vett részt, amihez még az elején az Amen, Alleluja és a Gloria Patri rövid formulái is járultak. Később fejlődött ki az antifónás zsoltározás (két egymást váltó kórus). Az antifónás zsoltáréneklés központjai a IV. században Antiochia és Milánó (Szent Ambrus) voltak. Az énekrepertoárhoz tartozik a IV. század óta a Jubilus, egy szöveg nélküli dallam, mint egy mély érzésmegmozdulás kifejezése, egy dallam, „melyben a szív kifejezi azt, amit nem tud elmondani”6. A Jubilus főleg a Kyrie-ben és az Allelujában (az utolsó szótag díszes továbbvezetése) telepedett meg. így keletkeztek a kora középkorban ennek megszövegesítésével a trópusok (főleg a Kyrie-ben) és a szekvenciák az Allelujához csatlakozva. Egyedül Notker Balbulus nevű St. Gallen-i szerzetesnek 40 szekvenciát 5 vö. H. Musch, „Entwicklung und Entfaltung der christlichen Kultmusik des Abendlandes” in; Musik im Gottesdienst, I., Regensburg 1983 és K.G. Fellerer, Geschichte der katholischen Kirchenmusik, Kassel 1972/76. 6 Ágoston, Enarr. In Ps. 32 I 8: CCL 38, 254.
