Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
A SZENTGYÓNÁS, AZ IRGALMAS ATYA SZENTSÉGE 7 ja meg a bűnöket (vö. Mk 2,7) és Fia, Jézus, az Emberfia gyakorolta a földön a bűnök megbocsátásának ezt az isteni hatalmát (vö. Mk 2,5.10, Lk 7,48), és isteni méltóságának erejével rábízta ezt a hatalmat az emberekre, hogy gyakorolják azt az ő nevében és kiengeszteljék a bűnösöket az Egyházzal. A pápa, visszavezetve a keresztény egzisztenciát annak forrásához, a Szentháromság misztériumához, nem habozik még egy döntő lépést tenni előre: a szentgyónás, sokkal inkább, mint egy az emberi igazságosság értelmében vett bírói aktus, a „lelki gyógyulás” és az „irgalom törvényszékének helye” az Atya törvényszéke, aki Fiában kiengesztelődött minden teremtménnyel az égen és a földön13. A bűn, mint a gonoszság misztériuma A bűnbánat szentségének ilyen irányultságú értelmezése, amely teljesen a feloldozásra mint a kegyelem legfőbb megnyilvánulására irányul, vajon a megfelelő módon vet-e számot az isteni igazságosság követelményeivel, egészen pontosan: megadjuk-e a szentség első részének - a bűn megbánása, bűnmegval- lás, elégtétel - a szó szoros értelmében vett sajátos „ítélet”-ér- tékét? Ezt a már a II. Vatikáni Zsinat előtt számos vitát kiváltó kérdést14 több teológus is feldolgozta. A fontosabb tanulmányok közül különösen ki kell emelni O. Semmerloth egy rövid művét, 13 Reconciliatio et Poenitentia, n.7: EV 9,1094 idézve Kol 1,20 14 A zsinati atyák 1963-ban kérvényezték, hogy a bűnbánati formulákat újra vizsgálják át (Sacrosanctum Concilium, 72. sz., vö.62. sz.), majd a következő évben hangsúlyozták e szentség ekkleziológiai kontextusának szükségességét (Lumen Gentium 11. sz.). Nem foglaltak állást az akkor annyira eleven teológiai vitában a klasszikus tridenti álláspont védelmezői és azok között, akik ebben a szentségben inkább egy kegyelemadó és nem annyira egy bírói aktust akartak látni. A kérdést illetően lásd K. Rahner, „Beichtprobleme’’, in Schriften zur Theologie, III., Einsiedeln 1956.
