Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newmann és az evolúció

44

Jáki Szaniszló

„Egyáltalán nem könnyű (emberileg szólva) egy angolt dogmatikai szintre emelni.”2 Valóban, amint látni fogjuk, a csodák lehetőségének és realitásának elfogadását a keresztények esetében lakmuszpapírpróbának tekintette abban a nagy antagonizmusban, amelyet Darwin és a darwinizmus táplált, és még mindig táplál a természetfölöttivel szemben.

Newman kifejezése, hogy „kész teljesen elfogadni Darwint”, először 1934-ben jelent meg nyomtatásban Humphrey Johnson atyának egyik cikkében. O mint a Birmingham-i Oratórium tagja könnyen hozzáfért Newman akkor még publikálatlan Filozófiai Jegyzetfüzeiéihez (Philosophical Notebooks), amelyből idézte a következő bejegyzést 1863. december 9-ről: „Éppúgy nem egyszerű elképzelni a fajok külön-külön teremtését, mint a magvukat tartalmazó teljes növésű fák teremtését vagy őskori leleteket tartalmazó sziklák teremtését. Éppúgy különösnek tartom azt, hogy majmok történeti kapcsolat nélkül lennének annyira hasonlóak az emberekhez, mint azt a nézetet, hogy nem történeti folyamat révén kerültek fosszilis csontok a sziklákba. Az egyik gondolat úgy viszonylik a másikhoz, mint fluxion a differenciálokhoz, A differenciálok fluxionok, azzal a föltétellel, hogy az időtől eltekintünk. Vagy teljesen elfogadom Darwint, vagy az időtől és történelemtől együttesen eltekintve, nemcsak a különálló fajok, hanem az őskori leleteket tartalmazó sziklák külön-külön teremtésének elméletét is elfogadom. Ha egykor egy perc ekvivalens volt egy millió évvel, most a természet erőihez viszonyítva kis különbség van a két hipotézis között. Ha nem lenne idő, nem lenne különbség, feltéve hogy a teremtés menete egyenes arányban lenne az erővel és az idővel, amennyiben az erő határozatlanul nagy és az idő határozatlanul parányi.”3

2 Apologia pro vita sua (Garden City, N. Y: Image Books, 1956), p. 291.

3 H. Johnson, „The Origin of Man in the Light of Recent Research,” The Dublin Review (July, August, September, 1934), pp. 46-65. A kérdéses szakaszra lásd: p. 46. A szakasz kisebb kiadói változtatásokkal olvasható in: The Philosophical Notebook of John Henry Newman, edited by E. Sillem and revised by A. J. Boek- raad (Louvain: Nauwelaerts, 1970), vol. 2, p. 158.