Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja

62

Yves Simoens

gondolatmenetének egyik alaptétele szerint, fogadott fiúk a Fiú fiúi természetének köszönhetően; hanem még Isten atyaságának is részesei vagyunk, amint azt Szent Pál az evangelizálás munkája során megtapasztalta.

„Tieid ők - hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek” (Jn 17,9-11).

Az Egyháznak nincs jobb jellemzője mint a Fiú tényleges jelenléte a világban, saját fiúi imádságai által. Sőt az Egyház arra is meghívást kapott, hogy az Atya jelenlétét megvalósítsa a világ számára.

János szerint az üzenet az Emberfia imádságában és már elővételezett megdicsőülésében (Jn 13,30-31) van. Az Egyház és Krisztus misztériumának szemlélése Isten az Atya fényében így végtelen fontosságot nyer, ugyanakkor nem halványítja el a húsvéti beteljesedést. Fontos, hogy a megtestesült Igében megcsodált dicsőséget föl kell fedezni már az utolsó vacsora estéjén. Ez annak a dicsősége, aki szereti tanítványát egészen annak iránta megvalósított árulásáig, hiszen Ő Júdás lábait is megmosta. Ez a Fiú dicsősége, aki teljesen az Atyjára hagyatkozik. Ez egybeesik azzal az üzenettel, ami húsvét reggelén Mária Magdolnának lett meghirdetve:

„Elmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,17).

A Fiú szünet nélkül arról beszél övéihez, hogy ennél a világnál van drágább és értékesebb: Isten atyasága, amely áttetszik az ő fiúságán:

„Az, aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9).

Ennek az ajándéknak a végső beteljesedése az emberi nem egységében nem más, mint a Mózesnek adott törvény beteljesedése (Jn 1,17). Az „egy”, akik már vagyunk, s főként, mert erre vagyunk meghíva, mindenkiben meghozza gyümölcseit Izrael „egyetlen, igaz Istenének” akarata szerint (Jn 17,3). A mi megtérésünk és bűnbánatunk története azt mutatja, hogy ez nem is könnyű!

„Rajtam kívül semmit sem tehettek” (Jn 15,5).

Az Atya fiai csak annyiban ismerhetők fel, amennyiben Jézus tanítványai (Jn 13,35), az egység csak a szeretet gyümölcseitől válik meggyőzővé (Jn 15,8).